Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 3. szám - Péter László: Egy falumonográfia tanulságai (Szőreg): Szőreg és népe. (Tanulmányok.) Szerk. Hegyi András. Szeged, 1977. / 447–474. o.

Rákos Istvánnak például pontosabban meg kellett volna jelölnie, hogy a 18. sz, végén hol vezetett az árvízvédelmi töltés; melyik ez a maiak közül. Szántó Imrének a szőregi csata eseményeit a község mai helyrajzára kellett volna építenie, hogy a mai és későbbi olvasó maga elé tudja képzelni. Idézi pl. a szőregiek beadványából, hogy a fölkelő szerbek már „a kert alatt", „Szent Iván szigetben" gyülekeznek (114). Ennek a közlésnek akkor lett volna értelme az olvasó számára, ha azonosítani tudná a mai hellyel, s ebben a szerzőnek kellett volna őt eligazítania, akár az idézet után egy mondattal, akár lapalji jegyzetben. Ez esetben azt kellett volna hozzátennie, hogy Tiszaszigetről (a korábbi Ószentivánról) van szó. Ugyanott az újszegedi Nagy utcát a mai Vedres és Csanádi utcával kellett volna azonosítania. Az aradi utat (118) a mai Makai úttal, azaz a 43. sz. fő közlekedési úttal. A szőregi töltést (119) az ún, kamratöltéssel, a szentiváni erdőt (uo.) a most Tiszasziget határába eső gátőrház és szivattyútelep táján levő területtel. Szentivánon viszont itt Űjszentiván értendő (uo.). Bezdán Sándor észre sem vette, hogy 26. jegyzetébe rejtve a falu helyrajzának egy érdekes változására vetül fény (130). Én sem tudtam, de ebből világos számomra, hogy a Tóból a Szerb utcára 1882 tájt a szerb templom mögött, Mendebaba Pánta háza (mai Szerb u. 46.) mellett is volt följárás, ugyanolyan, mint amilyen ma is van a Rózsatő utcával majdnem szemben, a Szerb u. 116. és 118. sz. házak közt. Kársai András (sz. 1905.) még emlékszik erre; ezek szerint a tízes években még megvolt. Hegyi András és Székely Lajos is beszél házhely osztásról, a falu bővüléséről. De szerzőink sem képesek az új házak helyét pontosan megjelölni, így nem tudnak képet adni a falu településtörténetéről, a település szerkezetének fejlődési irányáról, üteméről (175). Ferenczi Imre a Nagy-Budzsákot Szabó Józseftől függetlenül újból megmagyarázza (258), de csak hozzávetőlegesen. Az ő Budzsákja ugyanis a mai Pálya térrel azonos, nem pedig a mai vasúton is túlnyúló legelővel. Hajdan persze egy volt e kettő. Mokrint is újra magyarázza (285), holott Trogmayer már emlegette (57). De Ferenczi magyarázata ismét pontatlan: „1920-ig Torontál megyéhez tartozott". Egyrészt fölösleges itt, hogy hova tartozott, másrészt, ha már fontosnak tartja ennek közlését, legyen pontos: ténylegesen 1918-ig tartozott Torontál megyéhez, s egyáltalán Magyarországhoz. Érdekes lett volna néhány jellemzőbb épületnek a pontos megjelölése. Az optálások történetébe ágyazva pl. el lehetett volna mondani, hogy a Nedelykov testvérek - Bogolyub és Mákszó - egyik házát (ma Szerb u. 15.) megkapta a velük 1936-ban cserélő Schaffer (később Sáfár) Gyula, de a másikat, amelyet azután a csendőrség bérelt laktanyának, s ma rendőrség (Szerb u. 37,), már nem adták át, mivel Schaffer odaát nem tudta viszonozni. Avagy érdekes lett volna, hogy Dér József a házát, a Tisza—Marosszög szövetkezet mai központi székházát (Szerb u. 59.) a vele 1924-ben cserélő Markov Mójó háza helyén építette 1929 és 1931 közt. Onnantól egyébként majdnem a Rózsatő utcáig csupa Markov lakott. A mai 77. sz. házon még ma is ott a fél évszázada bezárt, utcára nyílt kocsmaajtó, emlékéül Markov Bogdán kocsmájának, a Szerb utcai szerbek találkozóhelyének. A harmincas-negyvenes években ez lett a „nyilasház". Egy-egy nevezetes középület, régi ház (mint pl. a katolikus plébánia) története is hozzátartozott volna á község történetéhez. De bővebb, szakszerű leírást is olvasnunk 459