Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 3. szám - Péter László: Egy falumonográfia tanulságai (Szőreg): Szőreg és népe. (Tanulmányok.) Szerk. Hegyi András. Szeged, 1977. / 447–474. o.

volna tennie: a bírók, jegyzők, iskolaigazgatók, orvosok, virilisek, plébánosok, tanácselnökök, tsz-elnökök, párttitkárok neveit időrendbe szedni, s ezt a fontos adattárat a kötet végén függelékül elhelyezni. De a legfőbb szerkezeti hiba: a történeti fejezetek fölépítésének különbözősége, ennek következtében a történeti folyamat szaggatottsága, összehasonlíthatatlansága. Természetesen a rokon szerkezet főként az újkori fejezetekben kívánható meg. Ezekben most a legnagyobb összevisszaság tapasztalható. Sajnos, a tartalommutató is elnagyolt: nem tükrözi a fejezetek belső tagolását, így nem tűnik ki olyan nyilvánvaló élességgel, hogy a korszakok nem kapcsolódnak szervesen egybe. Ezekben a történeti fejezetekben lehetetlen egy-egy jelenség (pl. a rózsakertészet) vagy intézmény (pl. az iskola) folyamatos történetét végigkövetnünk, mert teljesen véletlen, hogy melyikről mikor találunk valami adatot. A tudatos szerkesztés ügyelt volna, hogy egy-egy szál minden koron végigfusson, és így legalább a tárgymutató segítségével (amely itt nincs) össze lehessen keresni egy-egy jelenség, intézmény, személy múltját. Ha ez a fonal a forrás hiánya miatt szakad meg, megbocsátható; de ezt esetenként be kell vallani. A kötet szerkesztetlenségének a fejezetek szerkezetének teljes zűrzavara is egyik bizonyítéka. A szerzők zöme egyáltalán nem tagolta anyagát. Hegyi András és Székely Lajos három helyen 3—3 csillaggal választotta el az új mondanivalót kezdő részeket. Rákos István és Bezdán Sándor tárgyához igazodó szakrendet alakított ki magának, de ezek egymástól is eltérnek, s nem követik az alap és fölépítmény viszonyából logikusan következő sorrendet (természet, gazdaság, társadalom, művelődés). Szabó István alcímei is tárgyukhoz igazodnak, de a szerző nem tárgyalta külön fejezetben a termelőszövetkezetek megalakulását, így fonák, hogy az utolsó fejezetének viszont ez a címe: Üj alapokon a szövetkezeti mozgalom. Nagy István túlságosan is elaprózta dolgozatát, és bonyolult, hosszadalmas címeket választott. Ezt a teijengősséget fokozta, hogy minden fejezetben szerepel Szőreg neve, holott egy Szőregről szóló könyvben szükségtelen újra meg újra megismételni a község nevét. A címnek rövidnek kell lennie: Őstörténet, Középkor, Üjratelepülés (nem pedig újjá, ahogy két címben is olvassuk, holott ez mást jelent); Forradalom és szabadságharc; A dualizmus idején-, Az ellenforradalmi korszakban; A fölszabadulás után — ezek lettek volna a jó fejezetcímek. Minek pl. megismételni ugyanazon a lapon (211) két címben is: Agrárviszonyok változásai Szőregen a felszabadulás után (fejezetcím); Gazdasági viszonyok a felszabadulás után (részcím). Ferenczi Imre első dolgozatában római és arab számos, ez utóbbin belül pedig tizedes (decimális) rendszerű tagolást használt. Fölöslegesen keresztezett két rendszert. Ha már a decimálist választotta, maradhatott volna következetesen ennél. Második dolgozatában a szerző már belefáradhatott a decimálásba, megelégedett tehát azzal, hogy anyagát alcím nélkül, csupán római számmal öt részre osztotta. Mindebből monográfia akkor lett volna, ha a szerkesztő hivatása szerint nemcsak összeszedi és nyomdába adja a kéziratokat, hanem eleve irányítja is munkatársait: egységes szerkezetre, azonos tárgyak azonos módszerű földolgozására, sőt azonos hivatkozási rendszer használatára ösztönzi őket. Ebben is a legkülönfélébb eljárások érvényesülnek, Andó Mihály dolgozata végére illesztett kis irodalomjegyzéket, a többiek a lap alján adják forrásukat. Trogmayer Ottó 451