Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 3. szám - Dóka Klára: A Körös-vidék helytörténeti forrásai az Országos Vízügyi Levéltárban: a Körös-vidéki vízitársulatok iratai, 1851–1948 / 415–424. o.

Társulatok létrehozása alkalmával az érdekeltek gyűlést tartottak, ahol a szervezet feltételesen megalakult. Felmérték a számba vehető árteret, elkészítették a terveket és a költségvetést. Ideiglenesen választmányt küldtek ki, amely az alapszabályokat kidolgozta.

12 Ha sem az illetékes törvényhatóságok, sem a szomszédos birtokosok nem emeltek kifogást, az alapszabályokat jóváhagyás céljából felküldtek a Közmunka- és Közlekedésügyi (1889-től a Földművelésügyi) Minisztériumba.

13 Az alapszabályokban meg kellett jelölni a társulat nevét, székhelyét, célját, a választmány szervezetét, a közgyűlés feladatait, a tagok szavazati jogát. Jóváhagyás után a társulat megkezdte tényleges működését. Folyó ügyeit a választmány intézte, amely elnökből és legalább négy tagból állt. Közgyűlést évente tartottak. Minden esetben közgyűlés döntött a kölcsönök felvételéről. A fontosabb dokumentumokat (alapszabály, költségvetés, tervek) fel kellett terjeszteni a minisztériumba. A társulat tisztviselői az igazgató, főmérnök, szakaszmérnökök, pénztárosok, ellenőrök voltak, mellettük adminisztratív személyzet és műszaki segédszemélyzet (gátőrök, csatornaőrök) dolgozott.

14 A tisztviselőket fegyelmi eljárással lehetett elbocsátani helyükről, az elnököt le is válthatták. A társulati ügyvitelt az igazgató vezette, a műszaki irányítás a főmérnökre hárult. A tisztviselők és a segédszemélyzet állandó fizetésben részesültek, és alkalmanként a társulat felvehetett napidíjasokat is. A szervezet felett a megyei törvényhatóság, műszaki szempontból pedig a folyammérnöki hivatal (vízhasznosító társulatoknál a kultúrmérnöki hivatal) gyakorolt felügyeletet. Ha a társulat több megye területén feküdt, a minisztérium jelölte ki az illetékes törvényhatóságot. Ha a közösség nem teljesítette megfelelően feladatait, a minisztérium biztost küldött ki, és az autonómiát felfüggesztette. Erre főként a nagyobb munkák idején került sor, amikor az érdekeltek hozzájárulását fel kellett emelni. A társulatok árvízvédelmi teendőiket, a csatornákon épült műtárgyak kezelését, a tisztviselők fizetését általában külön szabályozták. A vízjogi törvény kiadása után egyre gyakrabban alakultak vízhasználati társulatok. Ezek feladata a patakszabályozás, belvízlevezetés és az öntözőcsatornák építése volt. Az 1900: 30. te. különösen az öntözőtársulatok alakítását szorgalmazta. Sok esetben nem jött létre egy-egy területen új társulat, hanem a régi szervezetek látták el a megnövekedett feladatokat is, és átalakították alapszabályaikat. Alapszabályok módosítására került sor, ha változott az ártér nagysága, a hozzájárulási kulcs, a tisztviselők, altisztek, szolgák létszáma. Az árteret a társulat alakulásakor a közgyűlés állapította meg. Mivel itt sokszor egyéni érdekek dönthettek (egyes birtokosok kisebb területet jelentettek be), a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium 6005/1886. szám alatt elrendelte a társulatoknak a műszaki ártérfejlesztést. Ekkor megállapították, milyen volt az addigi legnagyobb víz, és szintezéssel kijelölték azokat az alacsonyan fekvő területeket, amelyeket az árvíz még elboríthatott. Műszaki ártérfejlesztés után a társulatok ártere megnőtt.

15 A Körös-vidéki társulatok kialakulása az 1850-es évekre vezethető vissza. 1853ban Debrecenben megalakult az Alsó-Berettyó Szabályozási Társulat, amely a folyó Bakonszeg-Szeghalom közti szakaszának rendezését tűzte ki célul. 1857-ben egyesült a felső érdekeltséggel, és létrejött a Berettyó Szabályozási Társulat. 1881-ben magába olvasztotta az 1879-ben

16 alakult Ivánfenéki és az 1881-ben létrejött Mezőtúr—Mester417