Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 1–2. szám - KRÓNIKA - Bernáth Zoltán–Pecze Ferenc: A munkajogi intézmények helye az oktató- és kutatómunkában: nemzetközi tudományos tanácskozás a berlini Humboldt Egyetemen 1978. október 30.–november 2. / 397–400. o.

Horváth Pál, Máthé Gábor külön előadásokat tartottak. Előbbi az egyetemes államés jogtörténet fejlődési irányait ecsetelte. Ugyancsak a fiatalabb diszciplínák sorába tartozott az NDK termelőszövetkezeti (LGP) szervezetének történetéről a berlini Schietsch előadása. Párhuzamot vont országa és a bolgár fejlődés között. A munkaviszony elemeit taglaló fejtegetései a dolgozó kollektívák szavazatainak több évtizedes útját ismertették. A weimari köztársaság intézményrendszerében a munkásmozgalom küzdelmét H. Lewicz mutatta be. Foglalkozott az NDK alkotmányának a felszabadulást követő történetével. A tulajdonviszonyok történeti változásaival az NDK demokratizálása során Fally-Sell nyújtott adalékokat. Ez a folyamat a dolgozó emberek jogainak fokozatos megszilárdulására is kihatott. Potsdam-Babelsbergből előadásokat Kürt Gömer az államigazgatás törvényességének fejlődéséről és Hiltrud Kamin a nők közszolgálati működésének az elmúlt évtizedekben való kiterjesztéséről tartottak. Referátumokkal még a lengyel Kurylowicz (Lubin), a berlini Kosewahr, a szlovák K. Zavacká, J. Karpat és mások működtek közre. A berlini G. Domberger a munkajog történetét a gazdasági jog fejlődésével összekapcsoltán világította meg. Bemutatta ezen a téren a fontosabb törvények módosításait. A berlini Humboldt Egyetem jogtörténeti konferenciáján egyértelműen elfogadott nézet, hogy az európai szocialista országokban a munkajog a több mint fél évszázados kodifikáció folyamatában a polgári jogtól különvált. Megkezdődött saját tudományági kategóriájának kidolgozása és egyre szabatosabb megfogalmazása. Sőt e jogágazat történeti kibontakozásában már hosszabb idő óta az anyagi és eljárási szabályok szerkezeti különválasztásának igénye is felmerült. Ebben a kérdésben V. G. Szmoljarcsuk ugyanerre az álláspontra helyezkedett. Megerősítette Trócsányi László erről egy évtizeddel korábban kifejtett elgondolását. A hazai és a külföldi munkajogok története tehát napjainkban hatalmas törvényi anyaggal rendelkezik. Ezeket az elmúlt negyedszázadban hatályon kívül helyezték és a jogtörténet kutatásában-oktatásában is helyet keresnek. Egyelőre nem lehetett eldönteni, hogy a munkajogi diszciplína és a nemzeti, illetőleg az egyetemes jogtörténeti stúdiumok feladathatárait hol kell meghúzni. De annyi nyilvánvaló, hogy az említett tételes tárgy a saját történetének műveléséből eredő kutató és oktató munka terheivel egyedül nem birkózhat meg. Másrészt a történeti diszciplínák területe a munkajog fejlődésének ábrázolása nélkül hézagos marad. Ezért a legnagyobb mértékben lehet helyeselni a magyar állam- és jogtörténet, valamint a csehszlovák állam- és jogtörténet tankönyveinek azt a törekvését, hogy a megfelelő helyeken a munkajogi intézmények történetét is arányosan feldolgozzák. A jövőben ez az irányzat az anyag fokozatos gyarapodása és feldolgozása folytán várhatóan tovább fog erősödni. Ugyancsak fontos következtetést lehetett a berlini konferencia tanácskozásaiból a munkajogi szabályok jogforrásai szintjére nézve levonni. A történeti tapasztalatok azt mutatják, hogy a munkaügy kérdéseit, a gyakran rögtönzött rendeleti utakról, az egyes országok parlamentjei által megvalósított törvényi kodifikáció irányába terelik. Emellett kimutatták, hogy a munkajog intézményeit már a távolabbi múltban is az alkotmányokból vezették le. 399