Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 1–2. szám - KRÓNIKA - Bernáth Zoltán–Pecze Ferenc: A munkajogi intézmények helye az oktató- és kutatómunkában: nemzetközi tudományos tanácskozás a berlini Humboldt Egyetemen 1978. október 30.–november 2. / 397–400. o.

tőén több előadást jelentettek be. Köztük Ingetraut Melzer az NDK ideiglenes népi kamarájának a szocialista kodifíkáció megalapozásában kifejtett szerepét méltatta, egyben hazájában a munkajog kialakulásának kezdeti szakaszával foglalkozott. Előadását az ülésszakra a Wissenschaftliche Zeitschrift der Humboldt-Universitat zu Berlin, Gesellschafts- und Sprachwissenschaftliche Reihe 1978. második számában nyújtotta be. Ugyanott jelent meg W. Thiel és J. Pawelzig referátuma a munkajog elméleti kérdéseiről. Vizsgálatuk középpontjába a szocialista szakirodalom alapján a munkajog tárgyának pontosabb meghatározását állították. Hangsúlyozták a munkajogi szabályok minőségének, valamint a munkahelyi dolgozói kollektívák történetileg növekvő szerepének a jelentőségét. A berlini Rita Sokolow (Német Tudományos Akadémia) az NDK munkajogi kodifikációjának kialakulását tárgyalta. Kiemelte országa alkotmányának azt a felismerését, hogy a munkakódex kidolgozását már korán fontos teendőként írta elő. A termelés fokozásához — mutatott rá - különálló munkajog kellett, amit a dolgozók munka- és életkörülményeinek szüntelen javítása, valamint szocialista öntudatának kibontakoztatása is indokolt. A fejlődés útján az NDK munkakódexe az üzemek irányításában a dolgozóknak jelentős szerepet juttat. A polgári jognak a prágai egyetemi tankönyvben való történeti feldolgozását Valentin Urfus (Brno) taglalta. Főleg a különböző intézményrendszerek kapcsolatát és elemeik továbbélésének ellentmondásait világította meg. A prágai Miloslav Dolezal (Károly Egyetem) nemzetközi összehasonlításban a jogászképzés tantárgyi arányait tárta fel. Kimutatta, hogy az európai szocialista országokban az egyetemeken a jogtörténeti tantárgyak 4-12% körüli arányt képviselnek. Ezeken belül a legmagasabb óraszámot a lengyel, míg a legalacsonyabbat az NDK felsőoktatásában értek el. A kedvezőbb arányokhoz a magyar, a szovjet, a csehszlovák történeti tantárgyi megoszlás tartozikA magyar munkajog fejlődéséről nemzetközi Összehasonlításban Pecze Ferenc nagyobb kutatási anyaggyűjtésből nyújtott felmérést. Külön előadásban még e tárgykör kodifikációs trendjének sajátos modelljeit csoportosította az NDK (1961), a csehszlovák (1950, 1965, 1969), a szovjet (1918, 1924, 1970), a jugoszláv (1946, 1950, 1957), a lengyel, a bolgár stb. példákra támaszkodva. Ezek alapelveinek azonossága, vagy hasonlósága mellett történetük során több eredeti megoldással találkozunk. Utalt az osztrák munkajog történetére, ahol a kodifíkáció nemrég (1974) részeredményeket ért el. Bemáth Zoltán a hazai előzményeket tárta fel, amikor a kapitalizmus idején a munkaviszonyt szabályozó rendelkezések születnek. Előtérbe került már ekkor a munkaidő kapcsán a kiskorúak, a nők védelme eszközeinek megteremtésére irányuló igény. Eredményeket hozott az őszirózsás forradalom és az első magyar szocialista állam, bár átfogó kodifikációra nem került sor. Ezután a felszabadulást követő munkakódexeink történetét fejtette ki. Magyar részről ebben a szekcióban továbbá Degré Alajos magánjogtörténeti előadást tartott. Főleg Frank Ignác munkásságának szerepével és jelentőségével foglalkozott. Szita János a tanácsköztársasági pénzügyi jog egyes kérdéseit adta elő. Más szekciókban 398