Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 1–2. szám - FIGYELŐ - Komjáthy Miklós: Finnországban / 349–369. o.

Finnország tiszteletet parancsoló áldozatvállalásával s azzal, hogy a sors legváltozatosabb fordulói közepette is azonos tudott maradni önmagával, egy nagyhatalom bizalmát és tiszteletét nyerte meg a maga számára. A bizalom és béke légkörében indulhatott el az újjáépítés útján az alkotó munka újabb évtizedei felé. 1977. április 18-án, hétfőn déli 1/2 1-kor érkeztem Moszkván át a finn fővárosba, ahol Alpo Salmela levéltári tanácsos úr és Raili Huvinen levéltári asszisztens kisasszony várt az állomáson. Az utóbbi azonnal elkísért az Oktatási Minisztérium ösztöndíjas Osztályára, ahol megkaptam két hétre szóló ösztöndíjamat. A levéltárban fogadott Toivo J. Paloposki professzor, állami levéltárnok, a Valtionarkisto vezetője.

x Utána A. Salmela levéltári tanácsos megbeszélte velem kéthetes kint tartózkodásom programját. E szerint Salmela tanácsos tájékoztatott a finn levéltárügy szervezetéről és a Valtionarkisto (Állami Levéltár) általa vezetett osztályának feladatairól. Majd az egyes osztályok vezetői ill. némely esetben (pl. a beteg Toini Aunola asszony levéltári tanácsos helyett) beosztottai ismertették a többi osztály munkáját. így Tuula Bari und asszony, levéltári asszisztens diavetítés kíséretében, majd végigjárva az épületet, bemutatta az Állami Levéltárat. A továbbiakban Pirila' Pekka levéltári asszisztens, Pirkko Rastas asszony levéltáros, Yrjö Kihlberg (svéd név, Csilberg-nek kell ejteni) főlevéltáros, Eljas Orrman levéltáros, valamint a Mikkeli-i tartományi levéltár igazgatója, Raimo Viikki. Esetenként kaptam felvilágosítást az első napokban kísérőmtől, Raili Huvinen kisasszonytól. Rövid kint tartózkodásom alatt kettős célt igyekeztem elérni. Elsőben is megismerkedni a finn levéltárügy szervezetével, a levéltári munka kereteivel, másodsorban tájékozódni a Finn Állami Levéltár (a Valtionarkisto) magyar vonatkozású anyagáról s a lehetőségekhez képest valamit feltárni ebből az anyagból. Időm nagyobb részét a Valtionarkisto megismerésével, a magyar vonatkozások felkutatásával, kisebb részét egy vidéki levéltár (Mikkeli) meglátogatásával töltöttem. Finn vendéglátóm tanácsára és támogatásával kitekintést nyertem más tudományos intézményekbe is, ill. résztvehettem a Mikkeli-i levéltár igazgatójának ún. szervellenőrző útján. Az irattári rendszerek alaposabb megismerésére, ill. a levéltárosok napi munkájába való behatóbb betekintésre már nem futotta időmből. Egyetlen ország levéltárügyét, levéltári szervezetét, a levéltárban őrzött anyag sajátosságait sem lehet megérteni az ország múltjának ismerete nélkül. Alig van azonban ország és nép, amelynek levéltárügye olyannyira függvénye lenne történetének, mint Finnországé és a finn nemzeté. A finn nép fentebb vázlatosan ismertetett történetének a finn levéltárügy s a Valtionarkisto szervezetének kialakulását közvetlenül és döntően befolyásoló eseménye Finnx A finn állami levéltár (Valtionarkisto) neve svédül, az állam második, hivatalos nyelvén Riksarkivet (szó szerint Reichsarchiv). A levéltár első emberét, mint száz évvel ezelőtt nálunk Pauler Gyulát, országos (állami) levéltárnoknak, a svédből szó szerint fordítva, Reichsarchivar-nak hívják. Ebben az esetben a Reich nem birodalmat, hanem államot jelent. Az állami (országos) levéltárnok kinevezésekor jogosulttá váltik a professzori cím használatára. 359