Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 1–2. szám - ADATTÁR - Erdődy Ferenc: Rákóczi Erzsébet két levele / 337–341. o.

s szemei láttára examináltam, s mindenik határt s azoknak minden szegletét mind az erdők között való irtásokat bejártam, s világos szám s nevezet szerint való minémü s mennyiséget felvettem, és sok esztendőktől fogvást való rendetlenségeket s káros állapotokat rendben vévén véget értem. A többi között ezen halászok ami részünkre ugyan annyi számú tokokkal tartoznak akár is hasonlóul találkozott, kegyelmetek és néhai Kristóf ur részére mennyivel tartoznak azt én nem üivesztigáltam, mert az Kegyelmetek részéről való urbáriumokban lehet felvéve. De bizonyosan amint sokaktól értettem oly móddal csináltatott adólag hogy ezen felül, megirt számunkra jutandó tokokon kivül négy tokkal tartoznak, melynek ketteje Kegyelmedet, s ketteje néhai Kristóf urat illette. Ezeket jó lelkiismeret szerint bizvást megveheti rajtuk Kegyelmetek akit eddig el is mulasztott volna, mivel még mi részünkre is restálnak mégh. Abban pedig nagy fent Ellentettek hogy azon Kegyelmetek számára jutandó tokokat az itt való tisztek vették be, mert amint haliam még Buczkó, s Készei Mihály idejebeliekkel is egynéhánnyal mi számunkra tartoznak. Mivel azért tiszttartónk a jószágba ment, még feles hátramaradt gyüjtetlen szénánk felvételére nézve is (ha addig a víz el nem vitte) azért magam akartam Kegyelmedet ez iránt valóságosan informálnom. Én azonban kedves Méltóságos gróf uram mostanában is majd mondhatom merő magános sánta ördög formán csak itt a szobámban tipickelek. Fő az barbatyum, s önnön magam, de rossz borbély vagyok, magamat sem segíthetem, noha már, hála Istennek jobban vagyok valamenüre, bezzegh és is, ha lehet ezután czipelővel s nem csizmával tartok, követem rendetlen udvariatlan irásomrul. Az én nagy jó akaró Mgos Grófné Asszonyt

5 szívbeli ighaz szeretettel köszöntöm: engem már ijesztenek Kegyelmed nem sokára itt akar hagyni bennünket s méné Bécs felé. Vájjon való e az, jaj, s bárcsak az Asszonyt ne vinné el magával Kegyelmed, lenne kivel tartanom, üdőmet töltenem ha kiépülhetek, had vigasztalódhatnám őkegyelmével. Kegyelmed jó emlékezetével magamat tovább is ajánlva Kegyelmeteknek gráciájában, maradok Szávaujvár, die 14. szeptembris 1707. Kegyelmeteknek becsülettel szolgáló igaz jóakaró atyafia Gr. Rákóczi Erzsébet. (Még csak azt szeretném megjegyezni, hogy valószínűleg ez az utolsó személyesen megírt levele, mert nov. 8-án meghalt. E. F.) Jegyzetek 1 Forrásmunkák: Ráth Károly: Rákóczi Erzsébet emlékezete. Győri Történelmi és Régészeti Füzetek. 1863. II. köt. 28. p. Botka Tivadar: Rákóczi Erzsébet történetéhez. Győri Történelmi és Régészeti Füzetek. 1863. II. köt. 347. p. 339