Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 1–2. szám - ADATTÁR - Erdődy Ferenc: Rákóczi Erzsébet két levele / 337–341. o.

ADATTAR Erdődy Ferenc RÁKÓCZI ERZSÉBET KÉT LEVELE A monyorókeréki levéltár rendezése során az ömlesztett anyagból nagy számban kerültek elő missilisek is a 16. századtól kezdődően. A családtagok, rokonok egymás közötti levélváltása, az uradalmi tisztviselők beszámolói, hadvezérek, tisztek üzenetei nemcsak családtörténeti szempontból tarthatnak számot érdeklődésre, hanem a gazdaságtörténetet, politikai- kultúr és helytörténetet is számos újabb adattal gazdagíthatják. A levelek közül kettőt szeretnénk közreadni, amelyeket Rákóczi Erzsébet írt sógorához, Erdődy Sándorhoz (1670-1727. Kamarai elnök, Vas m. főispán). A szerencsétlen sorsú Rákóczi Erzsébet élettörténetének egyes részeivel többen foglalkoztak már,

1 megvilágítva egyes részeket. De úgy gondolom, hogy a teljesség kedvéért e két levél publikálása nem maradhat el. I. Méltóságos Gróff Jóakaró Sógor Uram! Az előttünk lévő karácsonyi szent napokat, ugy utánna való Uj Esztendőt sok következendőkkel együtt engedje Kegyelmed magához tartozóival együtt szerencséssen érni s által is élni kívánom. Erről is akarván emlékeztetni kegyelmedet, hogy az minemű végezetem vagyon kegyelmedtől, ugy Méltóságos Gróf Erdődy Kristóf

2 sógor úrral ő kegyelmével, azon Contractus szerint, jólehet akkori kegyelmetek requisitiójára megküldettem vala azt, hogy várakoztam az egész el múlt Novemberiben utolsó napjáig Contractusban deciaráit pénznek le tételét kegyelmetek mind azon által a végre uj job terminust, ugy mint 18 praesen ti maguk akarattya szerint, kedvem s akaratom ellen praefígált holot még az előbbi terminuskor, tartozása szerint, ez iránt való legelsöbb kötelességének meg kellett volna felelni: lm azért jámbor szolgámat küldöm Posonba, kegyelmedet végképpen kérvén, hogy azon pénzt, mind két részről belső szolgám kezéhez olvastatni és assignálni s azáltal engem plénum contentálni méltóztassék. Mely dologról jóakaró Horváth György és Mednyánszky Pál uraimat is irtam. Nem lévén semmT kétségem Kegyelmetek Attyafiságos jó akaratjában, hogy (ne talántán azután következhető valami ízetlenségek s attyafijatlanságok eltávoztatására nézve is) ez úttal egyszer s mind, ezen hátra maratt pénzről eléghségescontentátiómatkegyelmeteknekcompendálni 337