Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 1–2. szám - Farkas Gábor: A székesfehérvári Munkás- és Katonatanács által kiküldött Hatos Direktórium megalakulása és működése / 25–33. o.

Láttuk, hogy a minisztertanács még február 4-én éjjel tartott ülésen határozott Kövess Emil felmentéséről. Ugyanakkor a kormánybiztosi tisztséget kettéválasztották, illetve mindkét törvényhatóság élére külön kormánybiztost neveztek ki. Fejér vármegye kormányzatát Tolnay Lajosra, Székesfehérvárt pedig Horváth Jánosra bízták. A székesfehérvári adminisztráció élén álló Kerekes Lajos a külön kormánybiztost már korábban felvetette. Tulajdonképpen e politikai státus betöltésének hiányát december eleje óta érzi a város. Nincs olyan fóruma, amely elé az adminisztráció döntésre vihetne a fontos ügyeket. Kövess kormánybiztost lekötötte a vármegye sok gondja-baja. A népkormány a városi törvényhatósági bizottságokat feloszlatta, így Székesfehérvárnak az 1918 decemberi közgyűlése is elmaradt. Nincs költségvetése, a városi pénzügyi politika a csőd szélén állott, több tisztviselői állást döntés hiányában nem tudtak betölteni. A háború alatt működött és ekkor feleslegessé vált hivatalokat, szervezeteket, gazdasági egységeket is likvidálni, ill. átszervezni kellett volna. Azzal is érvelt Kerekes, hogy ellentétes irányú a két törvényhatóság lakosságának politikai felfogása. Szerinte a város egész társadalmát a szocialista mozgalom szelleme járja át, a vármegyében azonban a polgári pártoknak volnának nagy tömegeik. 1919. január 26-án a Székesfehérvár és Vidéke A Nép Szava című újság a vármegyét (némi túlzással) „vén gebéhez" hasonlította. Azt írta többek között, hogy az „ósdi, avatag, dohos vármegyével mi képtelenek vagyunk együtt haladni. A mi életünk rohanó, szociális velleitásoktól átitatott, a megyéé még mindig a pipázó, elkényesedő régi rendi, régi módi".

9 A vármegye és város mostani ellentéte régi idők sok viszályára vezethető vissza. Ez most felerősödött és úgy látszik a szociáldemokraták sem tudtak ekkor még e kérdés felett napirendre térni. Pedig a vidék (tehát a vármegye) lakosságából sem hiányzott az a réteg, mely a haladást követelte. Gondoljunk csak a nagy tömegben élő agrárproletariátusra, melyet ekkor a Földmunkások és Kisgazdák Országos Szövetsége szervezett. Ez politikai tömörülés volt, melyet két kiváló munkásvezető, a kislángi Gáspár Péter és a pátkai Simon József vezetett. Ez utóbbi volt a szövetség megyei titkára. A Hatos Direktórium a munkát megkezdte. Legfőbb tevékenysége a politika volt. Ennek számos jelét adta már az első napokban. Mindenesetre a Hatos Direktórium biztosítani kívánta a közigazgatás zavartalanságát és folyamatosságát. Ebből a célból február 11-re össze is hívta a vármegyei közigazgatási bizottság ülését, ahol csak a megyei szakreferensek lehettek jelen, de a bizottság tagjai nem. Helyettük a Hatos Direktórium intézkedett. Közigazgatási bizottsági ülésre a Hatos Direktórium kormányzása idején csak egy alkalommal került sor. A szerv neve Hatos Direktórium Közigazgatási Bizottsága volt. Ezen az ülésen folytatták le a fegyelmi eljárásokat, és mondták ki az alispán és helyettesének az elbocsátását is. A bizottság azonban nem büntette meg őket, hanem nyugdíjazásukat határozta el. Másnap, 12-én megyei jegyzői értekezletet tartottak. Ide berendelték a községi elöljáróságok tekintélyes tagjait is. A jegyzők is hűségnyilatkozatokat adtak a Hatos Bizottságnak, majd instrukciókat kaptak a szocialista fejlődés meggyorsítására a falvakban. A 3-i megyegyűlésnek további kormányellenes megnyilvánulása is volt. Határozattá emelték például, hogy a kormány újabb terménybeszolgáltatási rendeletét nem hajtják 29