Levéltári Szemle, 29. (1979)
Levéltári Szemle, 29. (1979) 1–2. szám - Soós László: A Nemzeti Munkavédelmi Szervezet létrehozása és tevékenységének első évei, 1921–1926 / 277–291. o.
jóindulatú várakozási álláspontra helyezkedett. Ezen a két gócponton kivül azonban a többi vonalakon 1923. év augusztus hó 2-án 16 órakor teljesen megállt a forgalom. A munkábaszólitási rendelet a fővárosban ugyanazon napon 15 órakor, vidéken pedig 17 és 18 óra között érte el a hivatalokat. Ezen közvetítés távírón, telefonon és futárok utján történt, már mint a helyi viszonyok azt megkövetelték. A munkábaszólitási teljes siker koronázta, ha tekintetbe vesszük, hogy az első 50 tengelyes vonat már augusztus hó 2-án 18 óra 25 perckor elindulhatott. A tervszerű, általános munkábaszólitás eredményeként Budapesten augusztus 2-án 18 órakor sikerült a munkavédőknek a munkát az egész vonalon felvenniük, illetőleg a biztosítandó pálya- és műtárgy őrségeket felállítaniuk, míg ellenben vidéken 20 órára, félreesőbb helyen pedig az éj folyamán. Vizsgázott munkavédő mozdonyvezetők és fűtőkként egyetemi hallgatók szerepeltek, akik dacára a szünidei szabadságuknak, már a munkábaszólitás napján 18 órakor kijelölt munkahelyeiken pontosan megjelentek. A vasútigazgatóság a szükségforgalmat akként szabályozta, hogy Budapestről naponként 7 személyvonat, 7 élelmiszervonat, valamint szénvonatok lettek beállítva. Szabályozást nyert ezenkívül a vidéki szükségvonatok száma és indulási ideje. A vasútbiztositást az egész ország területén mindaddig, amíg az erre hivatott n.m.v. tagok bevonultak és felállítási helyeiket, az előre elkészített terv szerint elfoglalták, részben az államrendőrség, részben a csendőrség és katonaság végezte. Nemcsak a már beszervezett munkavédők munkábaállitását és a szükségforgalom megindítását követte nyomon a legteljesebb siker, hanem az új tagok toborzását is, amennyiben utóbbi ténykedést a túltömeges jelentkezés miatt rövidesen be kellett szüntetni. Az önfeláldozásnak kimagasló példáját szolgáltatta a kaposvári intelligencia, melynek tagjai önként vállalták a nehéz, nekik szokatlan szénhordó munkát és végezték is a sztrájk tartama alatt. A beszervezett fővárosi egyetemi hallgatók is oly készséggel siettek a munkára való felhívásnak eleget tenni, hogy a sztrájkolok által cserbenhagyott mozdonyok úgyszólván csak percekig álltak elárvultan, mely körülménynek egyedül tudható be, hogy a gőz alatt álló mozdonyok tüzszekrényei nem égtek ki, ami végeredményben nagy károsodástól óvta meg úgy a MÁV, mint a D.S. A. vasúttársaságot. Fegyverhasználat a sztrájk alatt két esetben volt, így pld.: fontos őrhelyen felállított munkavédő egy éjszakán a feléje gyanúsan közeledő egyénre háromszor rászólt, hogy megállásra kényszerítse, mivel azonban az illető nem reagált, feléje lőtt, — bár célt tévesztett —, a lövés zajára azonban az elősiető őrség, még jókor érkezve, az illetőt ártalmatlanná tette, letartóztatta és a rendőrségnek átadta. Más eset: egy munkavédő őrszem közelében csőcselék csoportosult és a munkavédővel szemben fenyegető magatartást tanúsított, mire az riasztó lövést leadva, a tartalék gyors megjelenését lehetővé tette, mely aztán a tömeget szétoszlatta. N.m.v. tagjainknak ezen erélyes fellépése azonban sehol sem lépte túl a törvénymegengedte határt, hatásában pedig igazoltnak bizonyult, mert csak esetleges merényletnek, vagy rombolásnak vette ezáltal elejét. 286
