Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 1–2. szám - Farkas Gábor: A székesfehérvári Munkás- és Katonatanács által kiküldött Hatos Direktórium megalakulása és működése / 25–33. o.

munkások. A cél már január derekán Kövess erőszakos eltávolítása volt. Sorsát végképpen a február 3-i Fejér megyei törvényhatósági bizottsági közgyűlés pecsételte meg. A megyegyűlést a nagybirtokos körök kívánták. Azt akarták demonstrálni, hogy a vármegyei autonómia egy országon belül is külön utat tud járni, s ha kell, akkor szembehelyezkedik, még a központi kormánnyal is. A Fejér megyei konzervatív erők maguk mögött érezték azt a január végén fellobbanó újabb jobboldali hangulatot, melyet cselekvésre is fel akartak használni. (Keresztényszocialisták szervezkedése, a Károlyi párt kettéválása, a püspöki kar szembehelyezkedése a forradalom eredményeivel, földreform ellenes hangulat a nagybirtokosok között, polgári pártok erősödése ill. újak létrejötte.) Február 3-án a megyegyűlésen Károlyi József volt főispán (fehérvárcsurgói nagybirtokos), a Berinkey kormány iránt bizalmatlansági indítványt terjesztett elő, amely határozattá emelkedett.

4 A kormánybiztos, a megyei főtisztviselők nem tudták, vagy nem akarták Károlyi József indítványát visszavonatni. Az elnöklő Kövess Emil tisztában volt azzal, hogy a kormány által is ellenforradalmi közgyűlésnek minősített testületi ülés után — nincs többé helye a vármegyeházán. Hasonló sors várt Szűcs Jenő alispánra s a tisztifőügyészre is.

5 A Fejér megyei közgyűlés a polgári demokratikus forradalom hívei körében őszinte felháborodást keltett. Ugyanakkor vérszemet kapott a politikai jobboldal is, és elérkezettnek látta az időt a cselekvésre. Az események azonban bizonyították, hogy az ellenforradalom számára még nincs itt az alkalom a cselekvésre. A 'megakadályozásban legnagyobb szerepe a munkásoknak volt. A szocialisták egyesítették erejüket és el tudták reteszelni az ellenforradalmi erők kibontakozásának útjait. A küzdelem különösen Székesfehérváron volt kiemelkedő jellegű, hiszen — mint néhány hét után kiderült - a dunántúli ellenforradalom központja ebben a városban volt. A közgyűlés hírére az SzDP szervezete, a Munkás- és Katonatanács, a Radikális Párt városi vezetősége, a szakszervezeti bizalmiak értekezletre gyűltek össze. A baloldali politikai erőket a székesfehérvári Munkástanács február 4-én estére mozgósította. A Munkástanács megalakulása óta (1918. november 5.) meghatározó szerepet vitt a városi szocialista mozgalomban. Elnöke Kőszegi Ferenc, titkára Wagner József, és tagjai Kiss György, Czák Ignác, Gász Ferenc már december eleje óta rendszeresen résztvettek a városi Nemzeti Tanács ülésein, és ezzel ellensúlyozták a polgári többséget.

6 Most is, amikor a demokratikus, fejlődés helyileg veszélybe került, a Munkástanács állott a baloldali erők élére és sikeresen biztosította a továbbfejlődést. A Munkástanács kibővített ülésén a saját tagságán kívül személy szerint résztvettek még Velinszky László az SzDP titkára, Steiner Jákó az SzDP elnöke, Szabó Ernő a Katonatanács elnöke, Pajzs Pál a Radikális Párt titkára, Turnovszky Sándor a Radikális Párt országos főtitkára, Gáspár Péter a kislángi földmunkásszervezet titkára,' majd Dlhos János, Steer Lajos, Bárányi Ákos, Pálinkás Sebő, Steiner Géza, Székely János, Kling József stb. . . A gyűlést a Munkástanács elnöke, Kőszegi Ferenc vezette le, aki vázolta azt a felháborodást, amelyet az országban a Fejér megyei közgyűlés keltett és ellenintézkedés megtételére szólította fel az egybegyűlteket. Mindenekelőtt a Nemzeti Tanács két megfigyelőjét; Steiner Gézát, Pajzs Pált hallgatták meg, akik a többi között beszámoltak egyéni sérel26