Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 1–2. szám - T. Mérey Klára: Az ipar története a kapitalizmus idején egy Duna menti kistájban (Paks–Mohács között) / 225–257. o.

ahol 60—65 munkás kendertöréssel, titolással és osztályozással foglalkozott. A munkások száma 1942-ben is átlag 60 körül mozgott. A Duna bal partján Ackermann Műszövő Rt. bajai üzemében lenszövetet és az 1922. évi alapítással feltüntetett, tehát a válságos időket is átvészelt Bajai Posztó- és Takarógyár Rt. bajai üzemében gyapjúszövetet állítottak elő. A terület legjelentősebb gyárai ehhez az iparághoz tartoznak. 12 művezető és az évente átlagban alkalmazott 1296 munkás közül 77 szakmunkás dolgozott a területen lévő hét gyárban. A gépek teljesítőképessége is jelentős, 1230 lóerős erőgéppark és 869,7 lóerős villanymotor-park segítette elő a tennelőmunkát. A termelés értéke meghaladta az évi 11 millió pengőt. Ezzel az iparággal ellentétben a ruházati ipar gyárakban nagyon szegény, a Mohácsi Cipőgyár az egyetlen üzem, amelyet az 1942. évi statisztika gyárnak jelez ezen a területen. Egy művezetővel és 17 szakmunkással dolgozott. Az alkalmazott villanymotorok teljesítőképessége 16,2 lóerő, az évi termelés 97 900 P volt. A papíráragyártás egyetlen üzeme: a Mohácsi Doboz- és Papírárugyár ekkor már nem ezen a területen dolgozik, hiszen székhelye Pécs. Az élelmiszeripar változatlanul tartja a vezető szerepet. A termelési értéknek több mint a fele ebben az iparágban jött létre. Legnagyobb számúak a gyári malmok: a Duna bal partján 11, a jobb parton 14 malom őrölte a gabonát, míg összesen 9 paprikamalom dolgozott a Duna két partján. Négy konzervgyár (Paks, öcsény, Mohács, Baja) egy-egy szeszüzem Pakson és Baján, Szekszárdon vízmű, ugyanott, továbbá Mohácson és Kalocsán városi, Ül. községi tulajdonban lévő jéggyár dolgozott. Ezek közül az üzemek közül figyelmet érdemel a Mezőgazdasági és Kémiai Ipartelepek Rt. Paksi üzeme, amely három részből áll. Az egyik üzemrészleg denaturált és dehidrált szeszt és élesztőt állított elő, a másik rész likőr- és rumgyártással, borpárlat és gyümölcsszörp készítéssel, a harmadik rész pedig lakk, festék és növényvédőszerek előállításával foglalkozott. Ez a paksi telep tulajdonképpen egy országos vállalkozásnak 1932-ben létesített része. Modern gépekkel volt felszerelve, és besűrítő készüléke páratlan volt az országban.

69 Az élelmiszeriparban a területen lévő gyárak átlag 1116 munkást foglalkoztattak 1942-ben, míg a legnagyobb munkásszám ebben az évben 2366 volt. A nagy eltérést elsősorban az idényjelleggel dolgozó üzemek okozták. Az alkalmazott erőgépek teljesítő képessége 2724, a villanymotoroké 1073,2 lóerő volt. Az ebben az iparágban termelt érték meghaladta a 20 millió pengőt. A terület vegyészeti iparának gyárüzemei a középüzem kategóriába tartoztak: a Bajai Gázgyár és a mohácsi Szappangyár 16, ül. 5 állandó munkása, 5 lóerős erőgépe és 403 lóerős villanymotor-parkja összesen 312 579 pengő értéket állított elő 1942-ben. A nyomdaipar két gyárüzemet tartott nyilván ezen a területen. Szekszárdon a Molnárféle nyomdai műintézet és szab. író aljzatgyár átlag 69 munkást alkalmazott, míg a Kalocsai Könyvnyomda 12 munkással dolgozott. A villanymotorok teljesítő képessége 32,5 lóerő volt. A termelési érték 670 617 P. Ezt a jegyzéket áttekintve elsőnek az tűnik fel, hogy a köztudat mennyivel több gyárat tartott ekkor nyilván, mint amit a jog és a gazdasági szabályok annak minősítenek. 241!