Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 1–2. szám - Kállay István: Úriszéki iratok az Országos Levéltárban / 215–223. o.

Kállay István ÚRISZÉKI IRATOK AZ ORSZÁGOS LEVÉLTÁRBAN A földesúri bíráskodás kezdeteiről, teljes kibontakozásáról az eddigi kutatások egységes képet adtak. A témával foglalkozó kiváló szerzők, Eckhart Ferenc, Varga Endre, Degré Alajos, a kérdést meglehetősen sok oldalról vizsgálták. Mindhárom szerző átfogó képet nyújt a földesúri igazságszolgáltatás működéséről, a legrészletesebb mégis Eckhart Ferenc immár klasszikussá vált munkája, amely „A földesúri büntetőbíráskodás a XVI— XVII. században"

1 címet viseli. Az úriszék büntető jogszolgáltatásán kívül mindazokkal a viszonylatokkal foglalkozik, melyekben a jobbágy a földesúri bíráskodás szervezetével, annak különféle közegeivel csaknem három évszázadon át szemben állott. Ugyancsak a XVI-XVII. századot fogja át a Varga Endre szerkesztette forráskiadvány.

2 Témájául nemcsak az úriszék büntető jogszolgáltatását emelte ki, hanem egész működését (büntető, magánjogi, úrbéri bíráskodását) bemutatja. Figyelmét elsősorban, a peranyag megoszlási aránya miatt, az úrbérire összpontosítja. XVIII. századi perszövegeket nem közöl, hangoztatja azonban, hogy sajnálatos az e korból való úriszéki jegyzőkönyvek kiadatlansága, amelyek a feudális kor utolsó szakaszának, elsősorban a fejlődő árutermelés kísérő jelenségének, az eredeti tőkefelhalmozásnak páratlan értékű forrásanyagát jelentenék. A téma időbeli határait Degré Alajos az „Úriszéki peres eljárás a Déldunántúl a XVIIIXIX. században"

3 című munkájában igyekezett tágítani. Ő mutatott rá a hanyatló feudalizmus másfél évszázados jobbágyi magán- és büntetőjogának a jelentőségére. A két előző szerzőhöz hasonlóan hangoztatja, hogy a földesúri bíráskodás e korban átalakul; a korábbi széles, szinte korlátlan hatáskörét a felvilágosult abszolutizmus centralizáló, jobbágyvédő politikája egyre inkább ellenőrzi, korlátozza, eljárásában szabályozza. Az első két fentebb említett szerző (Eckhart, Varga) - korábbi korokat vizsgálva — hangoztatta a XVIII. században bekövetkezett jelentős változásokat. Forrásbázisukat tekintve érdeklődésük csaknem kizárólag olyan iratok felé fordult, amelyek egyértelműen a földesúri bíráskodásra utalnak, mint pl. az úriszéki jegyzőkönyvek, iratok. Figyelmüket elkerülte, hogy a feudális korszak közigazgatásának összefonódása a bíráskodással, a birtokigazgatást és irányítást sem kerülte el. A feudális nagybirtok irányítási rendszere nem szűkült ugyanis le a birtokgazdálkodásra, hanem közigazgatási, bíráskodási funkciókat is ellátott. Ez a forrásbázis szempontjából azt jelenti, hogy az úriszéki jegyzőkönyveken, iratokon túlmenően a birtokigazgatási iratokra (pl. családülésí, igazgatósági jószágkormányzósági, bizottsági ülési, tisztiszéki jegyzőkönyvek) is figyelmet kell fordítanunk.

4 215