Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 1–2. szám - Heiszler Vilmos: A fényképek közgyűjteményi kezelésének kérdései: a fénykép mint történeti forrás / 201–213. o.

szervezeti egysége végzi a fotogyűjtést. így az Egyesült Államokban két hatalmas gyűjtemény jött létre: az Archivs of State 3,5 milliós és a Library of Congress 3 milliós negatív-gyűjteménye.

15 Komoly gyűjteménnyel rendelkezik a Metropolitan Museum of Árts New Yorkban, a Royal Society Londonban, a Société Photographique Párizsban s a müncheni Deutsches Museum.

16 Ausztriában a Nemzeti Könyvtár egyik részlegeként működik a képgyűjtemény.

17 A nemzetközi kép tehát szintén azt mutatja, hogy a közgyűjtemények minden válfaja képviselteti magát a fotogyűjtésben, bár a levéltárakat itt inkább a speciális archívumok helyettesítik, ,Jdasszikus" értelemben vett iratanyagot gyűjtő s ugyanakkor komoly fényképgyűjteménnyel rendelkező nagy levéltár a nemzetközi színtéren sem található. A helyzet sajátos: a fényképfelvételek történeti szempontú gyűjtésének fontosságát leghamarabb a múzeumok ismerték fel. Az információs értékközpontú feldolgozás viszont legjobban a könyvtári feldolgozó munkában fejlődött ki. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a dokumentumok forrásértékének tanulmányozása során a levéltártudomány haladt a legtovább, s a dokumentumok feldolgozása terén is komoly eredményeket ért el, láthatjuk, hogy a fénykép tipikusan az a dokumentumfajta, amely valamennyi közgyűjteményi ág tudományos feldolgozási módszereit igényli. Mivel nagy mennyiségben keletkező dokumentumfajtával van dolgunk, a múzeumok elsősorban a gazdasági szempontokból diktált darabonkénti nyilvántartási (leltározási) rendszerének mechanikus átvételét nem ajánlhatjuk. (Megjegyzendő, hogy a múzeumi nyilvántartási szabályzat éppen a fényképek esetében megengedi a kataszteri leltározást, vagyis a felvételek nagyobb csoportjának összességükben történő nyilvántartásba vételét is!) Előnye a darabonkénti nyilvántartásnak, hogy így nyerhető a legtöbb információ. A használót érdeklő információk azonban a legtöbb esetben eltérnek a leltári könyvben lelhető adatoktól. A felvételek nagyobb mennyisége miatt régóta megvan a törekvés nagyobb egységek létrehozására, melyeket gyakran fondnak neveznek. A washingtoni kongresszusi könyvtárban pl. 802 nagyobb egységet alakított ki, az anyag származása szerint - közel tehát a levéltári fondhoz. A tárgyi feltárást tárgyszó-indexszel oldják meg.

18 A bécsi Nemzeti Könyvtárban, melynek anyaga több gyűjtemény összevonásából keletkezett, s nagyobb magán- és közgyűjtemények folyamatosan kerültek állományába később is, a nagyobb gyűjteményeket külön tartják nyilván, betűvel jelezve az egyes fondokat, melyek itt szintén a fényképek származási helye alapján alakultak ki. A fondok azonban itt is csupán nyilvántartási egységek, a feltáró funkciót ellátó katalógus az egész anyagról egységesen készült.

19 A nyilvántartás és a tájékoztatás funkcióját tehát világosan megkülönböztetik a nagyobb gyűjteményekben. Mellékesen jegyezzük meg, hogy a bécsi Nemzeti Könyvtár ikonográfiái szempontból ideálisnak nevezhető módon egyesítette a portrégyűjtemény grafikai és festmény anyagát a fényképanyaggal, s így egy-egy személyre vonatkozó többfajta képanyag is megtalálható. A különböző fajta képes ábrázolások összetartását egy-egy személyre vonatkozó alapszámmal oldják meg.

20 209