Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 1–2. szám - Heiszler Vilmos: A fényképek közgyűjteményi kezelésének kérdései: a fénykép mint történeti forrás / 201–213. o.

Heiszler Vilmos A FÉNYKÉPEK KÖZGYŰJTEMÉNYI KEZELÉSÉNEK KÉRDÉSEI A fénykép, mint történeti forrás Jelen dolgozatban egy speciális dokumentumfajta, a fénykép közgyűjteményi gyűjté­sének és feldolgozásának problémáit kívánom felvázolni. A kérdés nem új, de tudato­sítása a levéltári területen alig-alig történt meg. 1 Inkább külföldi szakfolyóiratok hasáb­jain találkozhatunk e távolról sem elhanyagolható forrástípus és a levéltárak kapcsolatait elemző cikkekkel, tanulmányokkal. Előbb néhány szót a „szerző mentségére": indokolt-e a fényképekkel a levéltárosnak foglalkoznia? A szerző igenlő véleménye már témaválasztásából is kiderül. A képes áb­rázolások történeti forrásértéke a tudományban általánosan elismert. Az emberiség történelmének képes forrásaival egy külön segédtudomány, a történeti ikonográfia foglalkozik. Jelentőségét az 1928-as oslói nemzetközi történész kongresszuson külön megerősítették, amikor ikonográfiái bizottságot szerveztek a képes forrásokkal kap­csolatos kutatások irányítására. 2 A képes forrásokkal való intenzívebb foglalkozást a 30-as években keletkezett több tanulmány, sőt sorozat — melynek jó része sajnos könyvtárainkban nem található - bizonyítja. 3 A képes dokumentumok értékelésére alkalmazható két kritérium: a kép művészi és dokumentatív értékének vizsgálata a fényképeknél is alkalmazható, hiszen a képes ábrázolás funkciójában rejlő kettősség, a díszítő és a magyarázó funkció megléte a fény képeknél is megtalálható. 4 A történész számára elsősorban a kép által közvetített infor­máció magyarázó funkciója az érdekes, s ezért a kép dokumentatív értékének méltatása megelőzi itt az esztétikai szempontokat, fgy egy képes ábrázolás értékelésénél a tör­ténész elsősorban nem a tárgyalt kép művészi színvonalát, hanem hitelességét: az áb­rázolt személy, táj vagy esemény valósághű visszaadását értékeli. 5 Az esztétikai szem­pontú vizsgálat kirekesztése természetesen hiba lenne, hiszen abból is igen sok értékes információhoz jutunk (pl. a művészi stílusok, iskolák elemzésével a kép keletkezési körülményei tisztázhatók). 6 A történeti ikonográfia vagy képkutatás e szempontjai a fotók értékelésére is érvé­nyesek, bár azok keletkezési körülményei lényegesen eltérnek a festmények és grafikák létrehozásától. Nem kívánok a régóta dúló vitába — művészet-e a fényképezés? — bele­bonyolódni (szerintem az), csak annyit szögezzünk le, hogy a valóság visszaadásakor a fényképezés esetében a művész közbeiktatott -- információkat átvivő, de saját tudat­tartalmával át is alakító - szerepe a gépi eljárás miatt sokkal kisebb, mint pl. a grafikánál. Ennek megfelelően a történeti hűség, objektivitás sokkal nagyobb mértékben van meg 201

Next

/
Oldalképek
Tartalom