Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 1–2. szám - Gál Judit: A sajtópolitika irányítása a Teleki-kormány idején, 1939–1941 / 181–199. o.

A Szegeden megjelenő pélmagyarország időszakos betiltása szemléltetően mutatja a vidéki sajtó kiszolgáltatott helyzetét a főispánnak. A lap betiltását — a szegedi Új Nemzedék és a Szegedi Napló mellett — már az 1939-es választások idején követelte „nyalókákon", röpcédulákon az Uj Nyilas Front. Az illegális röpcédulák terjesztői elleni nyomozást a rendőrség hamarosan megszüntette. A lap kritikáját a helyi hatóságok munkájáról az ügyész a rendőrkapitányság és a főispán kérésére sem tudta rágalmazásnak minősíteni. Ezért a 8 napos betiltást azzal az indoklással javasolta, hogy közleményei alkalmasak a helyi hatóságok munkájába vetett bizalom megingatására.

ss A főispán a belügyminiszterhez irt előterjesztésében már a kormány támadásával is vádolta a lapot, bár konkrét cikkeket nem tudott felhozni ellene.

56 A belügyminiszter így nem a cikkek tartalma, hanem csak tendenciájuk miatt rendelte el a 8 napos betiltást 1940. szeptember 2-től, az ország rendjének és nyugalmának veszélyeztetése címén.

57 A főispán volt a kormánypropaganda helyi irányítója. Teleki választási körzetében a választások előtt a szegedi főispán nap-nap után megadta valamennyi lapnak, „hogyan és mit írjon". Minthogy a választás nem hozta meg a miniszterelnök elsöprő győzelmét, a főispán a túlzottan nagy sajtószabadságot okolta a nyilasok és Teleki más ellenjelöltjei szavazataiért. Kérte egy nyomda és egy lap megvásárlását a kormány részére, majd a másik két jelentős lap beolvasztását ebbe a kormánylapba „Úgy, hogy ezekkel a lapokkal majorizálnánk a szegedi sajtót, s módunkban lenne nap-nap után olyan befolyást gyakorolni a közhangulatra, mely minden szembenálló irányzat kialakítását, megerősödését meg tudná akadályozni".

ss Az ME Sajtóosztálya a lapvásárlások helyett az ellenzéki lapok ellen lépett fel adminisztratív eszközökkel. A sajtQrendészet és a miniszterelnökség hatalmának ismeretében jogosan állapította meg a Sajtókamara tudományos lapja, „A Sajtó" 1939-ben, hogy ,fl Miniszterelnökség Sajtóosztályának vezetője bizonyos egyetemes szerkesztői tisztséget tölt be". Hatalmi szóval és büntetéssel megfélemlítheti a sajtót, a kormány elveinek hirdetésére mintegy magánsajtót tart fenn, sugallhatja a lapokat. ,A szerkesztés nem más, mint nagyban való diktálás", még akkor is, ha nem folyamodik erőszakos eszközökhöz — írta a lap az új sajtófőnök kinevezésekor.

59 Ekkor a kivételes hatalom alapján bevezetett (cenzúra stb.) intézkedések még nem is voltak érvényben. A Teleki-kormány erőszakos és kevésbé . drasztikus módszerekkel egyaránt élt. 1939 szeptemberében a miniszterelnök még szükségesnek tartotta a sajtóirányelvek bevezetőjében mentegetőzni, hogy nem akarja a sajtót „uniformizálni', de „ne jöjjön senki szembetűnő ellentétbe" az utasításokkal. A német birodalom teljesen központosított állami propagandájával, gleichsaltolt sajtóéletével ellentétben a magyar sajtóban a német megszállásig volt lehetőség a kormánnyal nemcsak jobbról, hanem balról is szemben álló és a fasizmussal szembeforduló hang megszólaltatására. Ez következett a magyar fasiszta rendszernek a német nemzetiszocializmustól eltérő sajátos vonásaiból, a Teleki—Kállay vonal eltérő törekvéseiből, de magából a saitóirányítási rendszer bonyolultságából is. A sok-sok irányító és befolyásoló szerven végigtekintve látható, hogy a sok eltérő és sokszor egymással ütköző elképzelést az újságírók ki tudták használni. Miniszterelnökségi és külügyi sajtóosztály, a Külügyminisztérium Politikai Osztálya, a külképviseletek sajtóattaséi, a Vezérkari Főnökség 196