Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 1–2. szám - Gál Judit: A sajtópolitika irányítása a Teleki-kormány idején, 1939–1941 / 181–199. o.

közi konfliktusok és a magyar kormány revíziós lépései idején, pl. a második bécsi döntést megelőző napokban. Az osztály utasításait e kérdések kommentálására részben itt a sajtótájékoztatókon, részben körtelefonon, részben — az ME-hez hasonlóan — az MTI „pro domo" rovatában adta ki: elrendelték vagy letiltották egyes hírek megjelentetését, megadták az eseményről megírandó cikk vezérfonalát. Különösen súlyt helyeztek a vezércikkekre, melyeket 1939. november 5-től csak a KÜM cenzora vizsgálhatott felül. A jelentősebb lapok vezércikkeit még a cenzúrázás előtt be kellett nyújtani a KÜM sajtóosztályán. A külföldi lapok budapesti tudósítóinak tájékoztatására nagy súlyt fektetett a kormány, annál is inkább, mert az Anschluss és Csehszlovákia feldarabolása után a Bécsből és Prágából kiszorult tudósítók Budapesten és Belgrádban telepedtek le. A laptudósítóknak a külügyi sajtóosztályon kellett bemutatniuk lapjuk megbízólevelét, azután figyelemmel kísérték tevékenységüket. Ha valamelyikük a magyar kormány politikáját nagymértékben sértő közleményt küldött lapjának, a külügyminisztérium felkérte a Belügyminisztériumot, hogy a tudósítót utasítsa ki az országból. 1939 novemberétől a Miniszterelnökség kérésére a Külügyminisztérium egyes, elsősorban angolszász laptudósítók táviratait is ellenőrizték, részben a tudósító és annak megfigyelése céljából, hogy mit vesz át a lap a tudósítótól, részben a Balkánról szóló híranyag megszerzése érdekében.

20 A tudósítók kitiltásában jelentős befolyása volt a német követségnek, mely a külföldi lapokban budapesti keltezéssel közölt, a németeknek nem tetsző hírek megjelenése miatt interveniált. Ullein-Reviczky egy idő után már nem is várta meg közbelépésüket, maga is kezdeményezett. Nem akart a külföldiek miatt alkalmat adni a németeknek arra, hogy újra és újra beavatkozzanak a magyar sajtóügyekbe.

21 A kormány működésének első évében a sajtópolitikában egyre növekvő szerepet játszottak a külképviseletek, majd szerepük Nyugat-Európa német lerohanása után csökkent. Ezután az olasz és jugoszláv propagandára akartak nagyobb súlyt helyezni, de a tervek nem valósultak meg. A külföldön tartózkodó magyar újságírók védelmét 1939 májusa után csak külön utasításra, az ME Sajtóosztályának előzetes hozzájárulásával látták el.

22 A követségek sajtóelőadójának két fő feladata állomáshelye sajtójának megfigyelése és a magyar revíziós propaganda volt, állomáshelye kormányának meggyőzése a magyar területi követelések igazságáról.

23 A külügyminiszter utasítása szerint a követségek sajtójelentéseinek a következőkről kellett szólniuk: a magyar hatóságok számára fontos intézkedésekről; a magyar kormány intézkedéseit elítélő, különösen a külföldi sajtóban nem cáfolható cikkekről; a magyar gazdasági életet és gazdaságpolitikát bíráló kommentátorokról; a magyar nemzetiségi politikát értékelő cikkekről. Jelenteniük kellett a trianoni államhatárokon kívül élő magyar kisebbséggel kapcsolatos bánásmódról, a kisebbségek helyzetéről. Meg kellett írni a külföldi sajtó helyzetében bekövetkezett változásokat,

24 hogy a KÜM Sajtóosztály ki tudja dolgozni módszereit. Mind a követségektől kapott sajtószemle alapján, mind a minisztériumba érkező külföldi lapok áttanulmányozásával a Sajtóosztály tájékoztató szolgálatot létesített az állami vezetők, a honvédség, a csendőrség nyomozó osztálya, a tudományos intézmények és egyes kormánylapok szerkesztői számára. A lapszemle szólt a magyar 188