Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 1–2. szám - Gál Judit: A sajtópolitika irányítása a Teleki-kormány idején, 1939–1941 / 181–199. o.

Gál Judit A SAJTÓPOLITIKA IRÁNYÍTÁSA A TELEKI-KORMÁNY IDEJÉN 1939-1941 A Teleki-kormány működésének idejére Magyarországon már egy központosított sajtóirányítás alakult ki. Ez a rendszer lényegében Gömbös Gyula reformjai nyomán vált olyanná, hogy a Miniszterelnökség és ennek Sajtóosztálya az egész sajtót irányítása alá vonta, és a sajtóélet egyes területein illetékes állami szervek működését is felügyelete alá helyezte. A Minisztertanács még 1933-ban megadta a Miniszterelnökség (a továbbiakban ME) Sajtóosztályának az ellenőrzési jogot valamennyi minisztérium sajtónyilatkozata és törvényjavaslatai propagandája felett.

1 Meghatározta a vidéki sajtóirányítás vezetőinek, a főispánoknak az ME Sajtóosztályához való alárendeltségi viszonyát. Gömbös központosította a sajtóalapot, és belügyminiszteri körlevél rendelte el, hogy az egész országban csak az a lap kaphat anyagi támogatást, amely a sajtóosztály szerint nem folytat ellenzéki politikát.

2 Gömbös idején kezdődött meg a katonai vezetés erőteljes behatolása a polgári közigazgatás vezetésébe, és a középosztálynak az őrségváltást követelő erőteljesebb fellépése a közhivatali, értelmiségi és ipari területeken, elsősorban a zsidók kiszorításával. Ezek továbbfejlesztése Imrédy és Teleki miniszterelnöksége idején történt. Amikor Teleki saját hívét nevezte ki 1939-ben az ME Sajtóosztály élére, Thuránszky László bemutatkozó beszédében hivatkozott is erre a kontinuitásra. A Teleki-kormány hivatalbalépésének idejére kialakultak azok a sajtójogi keretek is, melyek között a kormány sajtópolitikáját megvalósította, az egyes sajtótermékek hírközlési, politikai tevékenységét az államhatalom szolgálatába igyekezett állítani. Az 1914. évi sajtótörvénnyel és a kivételes hatalom alapján hozott, de a kivételes hatalom megszűnte után is fenntartott rendelkezésekkel lap alapításához és terjesztéséhez, a külföldi lapok behozatalához és terjesztéséhez miniszterelnöki engedély kellett. Az időszaki sajtótermékeket megjelenésük után az ügyészség ellenőrizte, a belügyminiszter betilthatta és elkobozhatta, a közlekedésügyi miniszter a külföldi sajtótermékek szállítási jogát megvonhatta, azaz, kitilthatta. A sajtótermékek előállításában és terjesztésében résztvevőket az államhatalom felelősségre vonta az ország belpolitikai, külpolitikai és honvédelmi érdekeire hivatkozva, felségsértés, hűtlenség, izgatás és lázítás, a királyság intézményének megtámadása címén is. A jogszabályok általánosan voltak megfogalmazva. Az ügyész úgy értelmezte őket, hogy ezáltal az állam tényleges és mindenre kiterjedő hatalmat gyakorolt a sajtó felett, büntethetett minden bel- és külpolitikai, szociális, gazdasági és társadalmi bírálatot. Az ország belpolitikai életének fasizálódásával hozott újabb és újabb sajtórendészeti intézkedések a még meglévő szabadság181