Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 1–2. szám - Kovács Kálmán: A Magyarországi Tanácsköztársaság visszhangja kilenc európai tőkésország sajtójában / 119–148. o.

pedig ugaron hagyja. A Tanácskormány katonai ereje csekély és fegyelmezetlen; a rend­szer a főváros ellátását sem biztosítja. Másrészt kényszerítik az éhes embereket, hogy lépjenek be a Vörös Hadseregbe, ahol legalább a létminimumot megkapják. A drágaság növekszik, a szervezett munkásság is tudatára ébredt annak, hogy rossz cserét csinált, mert az új rend „csak a naplopóknak kedvez" s ezt jelzik a szakszervezetek és a kormány közötti ellentétek. Az emberek fásultak; ,,a legkisebb jele sincs annak, hogy az utód­államok támadásával szemben nemzeti ellenállással kellene számolni". Más szavakkal: a tanácshatalom a végét járja, a katonai beavatkozás simán fog menni. — A semleges svájci sajtó is biztatja április 16-án Romániát, Lengyelországot, Csehszlovákiát, Jugosz­láviát, hogy az „ántánt tehetetlensége ellenére", végezzen a bolsevizmussal, amely,Sváj­cot, „az európai civilizáció bástyáját" is veszélyezteti. 37 Április 17-én konkrétabb lett a híradás. A Neue Zürcher Zeitung beszámol a Buda­pesti Központi Munkás- és Katonatanács ápr. 15-i üléséről. Kun Béla beszédéből azt a részt emeli ki, amelyben kifejtette, hogy az osztályharc nem szűnik meg, amíg osztályok vannak. A burzsoázia mint osztály megsemmisül, de fizikai létét nem fenye­geti veszély. Az osztályharcban azonban semminemű szentimentalizmusnak nincs helye. A Munkás- és Katonatanácsnak törvényhozó, végrehajtó és bírói hatalma van; szervezi az osztályharcot, megvalósítja a proletariátus eszményeit, a szocializmust, mint a kom­munizmus első fázisát és szoros a kapcsolata a tömegekkel. A proletariátus akarata a Tanácsok Országos Gyűlésén nyer majd kifejezést. A polgári parlamentarizmus helyébe a proletariátus osztályképviselete kerül s annak munkája nem csak a magyar érdekeket, hanem elsősorban a nemzetközi proletariátust szolgálja. Kun Béla után Landler a munkás­tanácsok feladatairól beszélt; egy orosz katona pedig az orosz proletariátus szerencse­kívánatait hozta Moszkvából. A Tanács üdvözölte az orosz és bajor ,elvtársakat\ 38 Ugyanennek a lapnak április 22-i jelentése szerint Kun Béla a Munkás- és Katona Tanács április 19-i ülésén bejelentette, hogy megindult a román támadás. „Ezideig sike­resen; Szatmárnémeti elesett." Nagyvárad előtt állnak a románok. A magyar csapatok nagyon kis része állta meg a helyét; többségük elhagyta állásait. „Ma az a helyzet — mon­dotta Kun - hogy fel kell tételeznünk, az ántánt az offenzívát minden erejével foly­tatni fogja. A cseh front még nem indult meg, és a déli sem. Fegyver és felszerelés tekin­tetében rosszul állunk, nagyobb katonai akciót nem kezdhetünk. De ha a proletariátus áldozatkészségét a végtelenségig fokozza, akkor meg vagyunk mentve. Ha el is buknánk, a nemzetközi proletárforradalom tovább fog élni és Magyarországot is új életre kelti. Az orosz csapatok átlépték Kelet-Galícia határát, egy részük Csernovic irányába halad." Április 20-i kelettel közli a svájci lap tudósítója Kun Béla következő felhívását: ,-,Min­den ország forradalmi munkásságához és munkássajtójához! Elvtársak! Május 4-én ül össze a magyarországi forradalmi katona- és munkástanácsok kongresszusa. Ez elé ter­jeszti fel a Kormányzótanács beszámolóját hathetes működéséről, melyet a kapitaliz­mus megsemmisítése és a szocializmus felépítése érdekében fejtett ki. E kongresszusra meghívjuk az önök képviselőit is, hogy saját szemükkel győződhessenek meg a magyar­országi proletárdiktatúra lebontó és építő munkájáról. A kapitalizmus fő fegyvere a rágalmazás. Az elnyomók, akiknek kezében vannak nemcsak az anyagi, de a szellemi 141

Next

/
Oldalképek
Tartalom