Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 1–2. szám - Erdős Ferenc: A sárbogárdi járás főszolgabírájának tevékenysége az őszirózsás forradalom idején: 1918. október 31.–1919. március 21. / 11–20. o.

Erdős Ferenc A SÁRBOGÁRDI JÁRÁS FÖSZOLGABÍRÁJÁNAK TEVÉKENYSÉGE AZ ŐSZIRÓZSÁS FORRADALOM IDEJÉN 1918. október 31. - 1919. március 21. 1918. október 31-én 13 órakor vette át Korniss Boldizsár főszolgabíró a Függetlenségi és 48-as Párt, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt és az Országos Polgári Radikális Párt hivatalos táviratát a hatalomátvételről: fy

4 Magyar Nemzeti Tanács átvette a kormányhatalmat, az egész budapesti helyőrség és az egész államrendőrség nagy lelkesedéssel mellé állott, minden vidéki várost felszólítunk csatlakozzon azonnal az egyedüli törvényes kormányhoz ..." Ugyanakkor a Nemzeti Tanács Intéző Bizottsága utasította a járás vezetőjét, hogy a forradalom győzelméről, a Károlyi-kormány megalakulásáról haladéktalanul értesítse a községeket.

1 Korniss főszolgabíró 1915 decemberében került a járás élére. Megválasztásakor már jelentős közigazgatási gyakorlattal és tapasztalattal rendelkezett; korábban tiszteletbeli főszolgabíróként dolgozott a járás székhelyén. 1918 novemberében Hoffmann Frigyes helyettes szolgabíró, Rektorisz Lajos ügyvéd, tiszteletbeli tisztiügyész, Boross István irodaigazgató, Mészáros István segédtiszt, österreicher Gyula járási tisztiorvos, Noszlopy Antal járási állatorvos és Sánta Ferenc törvényhatósági útbiztos látta el a hivatali teendőket. A főszolgabírói hivatal éves ügyforgalma 1914-ben 7810, 1915-ben 6960, 1916-ban 7520,1918-ban 7570 lezárt ügyirat volt.

2 Fejér megye öt közigazgatási járását figyelembe véve a sárbogárdi járás területe 166 898 kat. hold volt, népessége, amely 12 nagyközségben, 4 kisközségben, közel 180 pusztán és majorban oszlott meg, megközelítette a 44 600 főt (Korniss főszolgabíró 1917. évi jelentéséből vett adat szerint a járás lakóinak száma: 44 594).

3 A megye gabonaövezetében fekvő járás lakosságának nagy többsége mezőgazdaságból élt, a századelőn tovább folytatódott a paraszti kisbirtok eladósodása. Jelentős ipari vállalkozásra nem került sor, így csak a tőkés nagybirtok adhatott munkalehetőséget az agrárproletároknak, akik kiszolgáltatott sorsuk, az uradalmak intézőinek visszaélései, kizsákmányolásuk ellen nemegyszer sztrájkokkal, bérkövetelésekkel tiltakoztak. A tömegek nyomorát az I. világháború megpróbáltatásai tovább fokozták: rekvirálás, jegyrendszer, az árak növekedése, a fizetési eszköz értékének csökkenése, az infláció mind több terhet rótt a dolgozókra. Bevonultatták a munkaképes férfiak nagy részét, a család fenntartása az asszonyokra hárult. Mind többen jártak fekete ruhában; ki férjét, ki apját, ki fivérét gyászolta. A hadisegélyek kifizetése visszaélésekre adott lehetőséget. Betűvetést alig ismerő asszonyi kezek által papírra vetett nyomorúság; petíciók, panaszok is jelezték a tömegek elégedetlenségét. 1916 nyarán a járás székhelyén tartózkodó főispán elé 300 asszony vonult: a hadisegélyek fölemelését, élelmet követeltek.

4 11