Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 1–2. szám - Hőgye István: Zempléni pedagógusok a Tanácsköztársaság szolgálatában / 99–107. o.

A pedagógusok sokirányú tevékenységükkel az egész társadalom megbecsülését vívták ki, a proletáruralom hűségüket, hasznos tevékenységüket megkülönböztető bérintézkedésével méltányolta. Előbb átmeneti intézkedésként többszöri fizetéselőlegeket, drágasági pótlékot, ruhasegélyeket adott, természetbeni juttatásaik is megmaradtak. Április 1-től 250 korona úgynevezett „propaganda díjat" is kaptak az iskolánkívüli népművelő munkáért. A LXXIX. sz. rendelet, majd aXCI. számú rendelkezéssel az értelmiség legrosszabbul fizetett rétegéből a legjobban fizetettekébe került a pedagógusság, nagyobb fizetést kapott, mint a régen irigyelt megyei, városi, községi hivatalnoki kar. Többen más pályáról is átjöttek pedagógusnak. Április 7-én Benke István csobádi református lelkész levelet írt a sárospataki tanítóképző igazgatójához, hogy tanítói oklevelet szeretne nyerni, képesítő vizsgát óhajt tenni, a papi hivatását örömmel elhagyná, mivel „.. az új világban ez lesz a legelső és legértékesebb hivatások egyike."** Nemcsak az ideológiai, kulturális harcot vállalták, de vannak adatok arra is, hogy fegyverrel készek voltak az elért eredményeket megvédeni, a betolakodó ellenség ellen harcolni. Szabó János tanügyi politikai megbízott „Vörös Gárdát" kezdett a megye pedagógusaiból szervezni.

39 A sárospataki tanítóképzős diákok Máthé Gyula karcsai tanítójelölt kezdeményezésére beléptek a Vörös Hadseregbe.

40 A pedagógusok között volt egy réteg, amely nem volt híve a proletár államszervezetnek, a leváltott igazgatók, félreállított tanítók, iskolai hivatalnokok. Mások az érettségi vizsgák eltörlését, az osztályozás megszüntetését ítélték el, a művelődési ügyosztály egyes túlkapásai ellen, a sógorság-komaság, a kéz kezet mos elvének érvényesítése ellen emeltek szót. A Tanácsköztársaságnak nem lehetett elég ideje, a 133 napi fennállása alatt, hogy a pedagógusok egészét szilárdan eszméi mellé állíthassa, de tömegei voltak, kész hívei, ezt bizonyítja a bukás utáni sok fegyelmi jegyzőkönyv, bírói ítélet. A fegyelmi vizsgálatok során az a vád hangzott el ellenük, hogy a proletáruralom exponensei voltak. A Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium 1919. december 2-án kiadott 197 426. sz. leirata a megyei tanfelügyelőséghez olyan szigorú utasítással érkezett, hogy „.. . a bolsevizmus üzelmeiben részt vett tanítók ... ki ne kerülhessék méltó büntetésüket és ne bújhassanak ki a felelősségre vonás alól." A kommunista magatartásuk miatt lemondott, lemondatott vagy állásukat elhagyott tanítók nyilvántartásbavételét sürgette, a leirat.

41 Ennek alapján kezdődött meg a kommunista hírben álló tanárok, tanítók, óvónők fegyelmi vizsgálata. A tanfelügyelőség élére állított Szentgyörgyi Géza lett e fegyelmi bizottság elnöke, aki szigorúan és rosszindulattól vezérelve elrettentő példát akart szolgáltatni. Berendelték a gyanúsított nevelőket és „vádlottak padjára állítva" vallatták, faggatták őket, félretéve a könyörületet, az egyén körülményeit, az igazságot. Több pedagógus ellen egyházának papja tett alaptalan feljelentést, bosszúból egyéni sérelmének megtoroltatására, így Bajusz Imre megy aszói ref. tanító ellen olyan indoklással, hogy „... a kommunizmus legerősebb tombolása idején az egyházat, 23 éven át tisztességes kenyéradóját cserben hagyta ... lemondott kántori állásáról.. ,"

42 Tárcaírói szintén hasonló okból érkezett feljelentés Károlyi Jánosné Szkárossy Mária tanítónő ellen, aki ellen a vádak „.. . örülök, hogy azt a napot megérhettem, melyen a papnak 104