Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 1–2. szám - Hőgye István: Zempléni pedagógusok a Tanácsköztársaság szolgálatában / 99–107. o.

tanítógyűléseket szervezve a megváltozott társadalmi és politikai viszonyokat ismertette, a konkrét tennivalókat kiadta. Már március 22-én a megyeházán nagygyűlést tartottak, ahol Csuta Károly a megyei direktórium elnöke beszélt a pedagógusoknak a társadalomban betöltött fontos szerepéről, a reájuk háruló fontos feladatokról.

5 A Tanácsköztársaság kulturális intézkedései közismertek. Csodálni lehet, hogy már létezése első hetében, szinte egy csapásra véghezvitte mindazt, ami évtizedes, sőt százados vágy volt és hosszú, küzdelmes harcban sem sikerült a pedagógusoknak ti. az egyházi hatóságok jármai alól felszabadulni. A hatalom megragadásától kezdve nagyarányú kulturális tevékenységbe kezdett, oktatási és ideológiai téren harcot folytatott minden régivel szemben. Jelentőségét a Vörös Újság így méltatta: „. . . A kommunizmus nemcsak gazdasági kérdés, hanem kulturális kérdés is. Nemcsak a gazdasági élet alakul át igazságos, emberséges új renddé, hanem a kultúra is felszabadul a kapitalizmus rontó bomlása alól és soha nem álmodott nagyszerű fejlődés ragyogó útjaira indul."

6 E kultúrpolitikához a magyar értelmiség jelentős része csatlakozott, mivel nagy lehetőségeket látott képességeinek, alkotóerejének kibontakoztatására. A pedagógusok különösen nagy tömegben csatlakoztak az új programhoz, a progresszív eszmékre fogékonyabbak, az elnyomottak, a mellőzöttek, a régivel elégedetlenkedők sokasága, sőt az egyéni sérelmek is sokukat ebbe a táborba hozták. Sokan csak szimpatizáltak e törekvésekkel, és csak kevesen maradtak közömbösek, vagy ellenségeskedők. A Forradalmi Kormányzótanács XXIV. sz. rendelete a nevelési és oktatási intézetek köztulajdonba vételéről, március 29-én kimondta, hogy az oktatás, nevelés ügyét állami feladatnak tekinti, és valamennyi nem állami nevelési, oktatási intézetet állami kezelésbe vesz át. A munkásság, a tömegek műveltségének emelésére minden eddiginél nagyobb erőfeszítést, eredményesebb nevelőmunkát szándékozik végezni. A nagy cél megvalósításához minden segítséget elfogad. Április 4-én a Vörös Hajnal vezércikkben szólt Zemplén megye pedagógusaihoz, hangoztatva, hogy „.. .a proletár államnak új iskolákra van szüksége, ahol becsületes, munkás emberi életre nevelik a gyerekeket." Beszélt a különböző iskolatípusokról, új tananyagokról, a tanítói munka új tartalmáról: „Tanítók! Építő-munkásai egy eljövendő új világnak! Döntsétek le az iskolában a régi bálványokat Magyarázzátok meg gyermekeinknek, hogy az új világ Pénzének nem az Arany, de a Munka lesz a valutája." A legszebb hivatásra így intett: „.. . A rátok bízott emberpalántákat neveljétek Emberekké!"

1 Az iskolák államosítása a közvélemény és a pedagógusok egyik legrégebbi, legalapvetőbb követelése volt, így a végrehajtás lelkesedéssel, aktív tevékenységgel, gyorsan, eredményesen valósulhatott meg. Gyökeresen megváltozott az iskolák szelleme, alkalmassá vált a kulturális politika végrehajtására. A legfejlettebb pedagógiai elvek érvényesültek Zemplén megyében, főleg Sátoraljaújhely város iskoláiban. A régi elvekhez húzó, a régi gyakorlatot folytató Beregszászy tanfelügyelőségi vezetőt lemondatták és helyébe Madarász János a tanítói szakszervezet megyei alelnöke került. A hivatal Zemplén Megyei Tanügyi Népbiztosság néven, új szellemben kezdte meg működését. Az egész hivatali gárda kicserélődött, az új tanügyi dolgozók megyeszerte megbecsült, nagy tapasztalatú, jó szervező pedagógusok lettek.

8 Az egy-egy faluban működött több felekezeti vagy 100