Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 1. szám - IRODALOM - Pecze Ferenc: Csizmadia Andor: A magyar közigazgatás fejlődése a XVIII. századtól a tanácsrendszer létrejöttéig. Budapest, 1977. / 136–137. o.

élelmezése, az 1709—10-es pestisjárvány jelzik a falu útját a pusztulás felé. Mór történetének második szakaszát, a XVIII. századot dolgozza fel Vadász Géza tanulmánya. A megszaporodott forrásanyag intenzív feldolgozásával emeli ki ennek a fontos fejlődési periódusnak a legjellemzőbb vonásait. Az 1733-as Urbárium Carolinum köré csoportosítva vizsgálja a népességtörténeti változásokat (német betelepülés, származási helyek, vallás, konverziók) az úrbéri viszonyokat (az uradalom és a jobbágyok pere, a Helytartótanács szerepe), a településszerkezeti változásokat (Mór és a puszták). Mór 1758-ban nyerte Mária Teréziától a mezővárosi privilégiumot. Ez fejlődésének új szakaszát jelentette. A szerző az 1768-as Urbárium Theresianum adatait vizsgálja és hasonlítja össze az 1733-al. Korábbi elemzési szempontjait viszi tovább. Kiemelkedő eseménye e szakasznak a bormérési jog miatt kirobbant 1791 -es „móri tumultus." Az úrbéri problémák rendezetlensége jellemzi legjobban a század végén a mezőváros helyzetét. Hét szerző tíz tanulmánya tárgyalja Mór történetének harmadik és negyedik részét. Az 1848-ig terjedő időszakot Kállay István dolgozata ábrázolja hosszmetszetben. Kitűnő logikával, jól összeállított táblázatok segítségével vizsgálja a lakosság helyzetét, a tulajdonviszonyokat, a mezőgazdaságot, az 1786-os úrbéri szabályozást, a város igazgatását, a bíráskodást. Igen érdekes a vámjog ismertetése, az uradalom helyzetét megvilágító genealógiai táblázatok a móri birtokosokról. (Hochburg, Perényi, Bethlen, Lamberg, Luzsénszky, Szécsen). A világ eseményeivel kapcsolják össze Mórt 1805 és 1809, amikor a mezőváros a nemesi inszurrekció bázisa volt. Ugyancsak figyelemreméltó az 1810—12-es földrengések gazdaságtörténeti hatásának vizsgálata. A jegyzet anyagába került a 1805-6-os adó repartició alapján összeállított móri családnévsor. Erdős Ferenc tanulmánya az 1848-49-es szabadságharc időszakában beszél az űrbériség felszámolásával kapcsolatos mozgalmakról, az erdőfoglalásról, a katonaság kivezényléséről, a móri csatáról, az 1849 július — augusztusi katonai hadmozdulatokról. Tömören és világosan elemzi az anyagi károknak, a katonai átvonulásnak, a beszállásolásnak, az élelemszolgáltatásnak a hatását a mezőváros gazdálkodásában. Farkas Gábor három tanulmánya foglalkozik Mór történetével a kapitalizmus korában. 1850—1918 között a tőkés viszonyok kezdetét és kifejlődését mutatja be. Mór a XDÍ. század közepén a megye egyik legjelentősebb települése volt. Színesen és logikus elrendezésben tárul elénk a mezőváros, illetve 1870-től a nagyközség gazdasági, társadalmi és politikai élete. Jól polarizálja a fejlődés gazdasági és társadalmi rugóit (úrbéri elkülönítés, ellenzéki mozgalmak) és a gátló tényezőket (filoxéra, a szőlők nagymérvű pusztulása.) Gazdag forráskutatás eredménye az oktatási és a kulturális viszonyok, az egészségügyi és a politikatörténeti mozzanatok bemutatása, az első világháború hatásának elemzése. Bonyolult társa dalomrajz bontakozik ki előttünk az 1919—29 közötti évtizedben. A tanulmány a község viszonyait teljes egészében áttekinti. Értékes részek a Nagyatádi — földreform helyi lefolyása, a Luzsénszky birtok bukása, a szőlőművelés, a gyárak, illetve a szénbánya működése, s mindennek a társadalmi — gazdasági mozgásban betöltött szerepe. Az ellenforradalmi rendszer politikai viszonyait kiválóan jellemzi a Tanácsköztársaság funkcionáriusainak ügyében hozott ítélet részletes közlése. Az 1930—44 közötti szakaszban a birtokviszonyok elemzésével mutatja be a válság utáni gazdasági állapotokat, majd a kőszénbánya működésének szociális és politikai hatását vizsgálja. Az előző szakaszban vizsgált nemzetiségi problémák tovább gyűrűznek. A korszak egyik jellemzőjének a társadalmi mozgalmakat tartja a szerző. Néhány instruktív számadattal érzékelteti a Volksbund és a nyilaskeresztes mozgalom erejét. Izgalmas a választási küzdelmek leírása is. A teljességre törekvés jegyében foglalkozik a népoktatási viszonyokkal és a háborús évek (1941—1944) eseményeivel. Gyuszi László két tanulmánya időben és logikailag a fenti három dolgozat közé illeszkedik be. Az őszirózsás forradalom helyi ellentmondásainak elemzése után Velinszky László tevékenységét, a Nemzeti Tanács működését tárgyalja, a szociáldemokraták szerepét elemzi, majd a háborús nyomor és elszegényedés társadalmi hatását vizsgálja. A Tanácsköztársaság községbeli történetének legfontosabb tényei és eredményei a direktórium megválasztása és működése, a proletárhatalom gazdasági és szociális intézkedései. Gyuszi második tanulmánya a világgazdasági válság (1929-33) helyi hatásával foglalkozik. Móron a viszonylag egyoldalú gazdálkodás, a szőlőtermesztés túlsúlya az országosnál jobban elmélyítette a válságot. Joggal tárgyalja a szerző legrészletesebben a borkrízis, a szeszfőzés és a pálinkaeladás válságát. Az ipari válság leginkább a szénbánya termelésének beszüntetésében tükröződik. A gazdasági tényezők elemzésével indokolja a dolgozat a lakosság szociális viszonyait, melynek egyik legmegdöbbentőbb jellemzője a munkanélküliség. Napjaink móri történelmét mutatja be az utolsó három tanulmány. Borús József írása Fejér megye felszabadulásának négy szakaszát vizsgálja, s ebből kiindulva magyarázza meg, hogy Mór egy 1944 decemberi kísérlet után csak a negyedik szakaszban szabadulhatott fel. A hazai és külföldi világháborús és hadtörténeti irodalom és források kitűnő ismerője részletesen elemzi az 1944—45-ös dunántúli szovjet hadműveleteket, amelyek végül is 1945. március 18-án Mór felszabadulását is meghozták. Brösztl Sarolta a népi demokratikus átalakulás móri eseményeivel foglalkozik 1945-1948 között. A földreform és a politikai élet megindulása után a baloldali pártok erősödését tárgyalja az 1947-es nemzetgyűlési választások eredményeinek elemzésével, majd a két munkáspárt egyesülésének folyamatát mutatja be. A dolgozat érdekes 139