Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 1. szám - ADATTÁR - Kálnoki Kis Tamás: Kelemen Lajos levelei / 77–84. o.

Itt aztán egy rendkívül érdekes kérdés merül föl. Treiber Gusztáv brassai főmérnök, ki az erdélyi városok település-formáival foglalkozik, a tavaly ittjártában azt a kérdést intézte hozzám, hogy mi az oka annak, hogy a kolozsvári Óvár utcahálózata XI. századi formát mutat? Mert hogy azt mutat, az bizonyos. Az erdélyi német telepesek pedig az ismert adatok és a köztudat szerint csak a XII. század első felének a végétől bizonyíthatók adatokkal és leletekkel. A kérdés annyira meglepő és új volt, hogy nem tudtam más választ adni annál, hogy a négy első vármegyének Dobokának, Kolozsnak, Tordának és Fehérnek alapítása váraikkal együtt Szent István megyeszervezése korára megy vissza. Ezeknél a magyarság ottlakása is már a XI. században, sőt Kolozs és Fehér vára közelében már élőbbről leletekkel igazolható. I. István udvarában a felesége révén elég német élt s köztük volt bizonyára a várak, vagy városok alapvetésénél fölhasznált hozzáértő ember is, akit a vár, vagy a város megépítésénél fölhasználtak. így lehetett Kolozsvár vára és utcahálózata kijelölésénél is. Itt a vár kiépítése s a vármegye megszervezése minden valószínűséggel csak az Ajtony és Gyula-féle fölkelések leverése után a királyi hatalom teljesebb biztosítására történhetett meg. Tehát István uralkodása vége felé. Lehet, hogy az első vár itt is csak fa vár volt ugyan, én éppen a lázadás leverése egyik következményeként inkább hiszem, hogy legalább a kapu és a bástyák építése a bővében talált római középület- és magánház-romok anyaga fölhasználásával történhetett. A győztes királynak elég fogoly állhatott a rendelkezésére nagyobb méretű üy nehéz munkára is ... mégis csak jobban jártak a nehéz rabmunkával, mintha lekaszabolják őket. Az Óvár kőfalai teljes kiépítését s reánk maradt faltöredékeit én is inkább az 1241— 42-i nagy tatárjárás után készült maradványoknak tartom. Itt tekintetbe kell venni azt is, hogy az új telepesek bizonyára értesültek arról, hogy ők egy a tatárok által elpusztított várba és városkába jönnek. Bizonyára volt annyi eszük, hogy biztosabb helyet kötötték ki maguknak s ennek lehet az a következménye, hogy Óvárnak a város legrégebbi adókönyveiben még a XVI. század közepén is tiszta német lakossága van. A tatárjárás utáni lesüllyedt falu-korszakot nem a német lakosság sínylette, mert az még akkor nem volt itt. Monoslai Péter püspök magyar telepeseinek pedig az ő védőszentje Szt. Péter tiszteletére építtetett új templomot. Ez a régi Szt. Péteri templom volt. Én az egész nagyobb kolozsvári német telepítést csak a Károly Róbert uralkodása elejéről valónak vélem, mikor ő az ország központjából Temesvárra szorulva, minden módon igyekezett itt az ország keleti felében hatalmát és annak alapjait megerősíteni új telepítésekkel is. Ekkor történtek a Régen körüli szász telepítések is. Itt közölnöm kell veled egy rendkívül érdekes és nézetem szerint jelentős és meggondolkoztató fölfedezésemet. Kolozsvárral a műemlékeivel kapcsolatban ? közelmúlt években többször foglalkozva véletlenül ötlött a szemembe, hogy az Óvár és-az előtte álló egykori vásártér, a nagypiac területe hasonló méreteket mutat. A város 17344 hadmérnöki fölvételű térképéről kirajzoltam, s lekopíroztam az egykori vásártér határait, belevéve a Mátyás kora vége feléig, a külső nagy kőfalak bevégzéséig beépítetlen várárok és előtér területét is s az óvár területrajzát papírosból kivágva megállapíthattam, hogy a két nagyjából téglalap alakú terület egyenlő. Eltérés csak ott van, ahol az Óvár nyugati falvonala a hajdan a Szamosba ott folyt s a középkorban halastónak is felduzzasztott egyik Cigánypatak vonalához igazodva meghajlott. Ez a körülmény az Óvár és a vásártér, a belső kispiachoz viszonyítva Nagy-piacnak egyidejű, egytervű kijelölésére enged következtetni. Ha pedig az egykori nagyvásártér átlóit meghúzzuk, találkozásuk metszőpontján ott állott a Szent Jakab temploma, a vásárosnép és a piactér körül rendre letelepülő iparos és kereskedő nép számára épült, első templomocska. Ennek alaprajza mind a város 1691-i, mind 1718-i térképen négyszögű, kora román kori szentély, illetve egyenes zárófal emlékét jelzi. Talán ilyen lehetett az Óvárnak a tatárjárás előtti, akkor elpusztult s később a Domokos-rendűek számára újjáépített és átalakított első temploma is. A Szt. Jakab templom a későbbi un. kistemplom az 1696-i nagy tűzvészkor égett le s mivel az unitáriusok még a nagytemplomot is csak a hollandiai gyűjtés-segítséggel tudták helyrehozni: a kistemplom sorsára maradt. Valószínűnek látszik, hogy a nagytemplom 17164 visszavétele után a római katolikusok nem is nézték volna jó szemmel maguk mellett ezt az eretnek - fészket. Annyi bizonyos, hogy míg alaprajza ott szerepel még az 1718-i térképen, addig az 18344 fölvételen már nem az látható a helyén, hanem valami más épület. Az 1860-as években a helyén folytatott valamiféle munka folyamán reábukkantak a kriptára, de azt még azon az éjjel — valószínűleg az ott dolgozott munkások - feltörték és kirabolták.... Én az első vár helyének inkább az Óvár helyét hiszem, mint a Szappan utcák táját. Mindenekelőtt azért, hogy ez a Szamos felől jó darabon vízjárta hely volt. Északról a Szamos árka és széles főága, nyugaton az ott lement és rendetlen áradásaival elszélesült mocsár és tócsa területet alkothatott Cigány patak az Óvár helyét nyugatról úgyszólván hozzáférhetetlenné tette. Ezen a tájon még az 1734-i térkép is az Óvár felével kb. egyenlő lakatlan területet jelez. Ettől északra és nyugatra pedig ott terült el a vízjárta Hangás-berek, hova később a XIX. század elejétől rendre kiépült a mai nagy sétatér. Ezt a helyet minden áradáskor elöntötte a víz. Még most is ott nyugszik az az 1879. évszámos faragott mészkő a Rákóczi úti 82