Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 3. szám - Schneider Miklós: Dr. Páhi Ferenc (1903–1978) / 821–822. o.

_____ Dr. PÁHI FERENC (1903-1978) Ismét megfogyatkozott legidősebb levéltárosaink sora: 1978. július 12-én elhunyt a Csongrád megyei 2. sz. Levéltár (korábban Szentesi Állami Levéltár) nyugalmazott igazgatója, Dr. Páhi Ferenc. Életútja sok változatosságot nem mutat, a régi levéltárosoknak ahhoz a nemzedékéhez tartozott, melynek tagjai annak idején nem hívták fel magukra a figyelmet, még családtörténeti kutatásokkal sem. A szentesi sokgyermekes szegényparaszt fia a kiskunfélegyházi tanítóképző elvégzése után 1921-ben tanítói állást nem kapván, szülővárosa polgármesteri hivatalában helyezkedett el díjnokként. Rövidesen elkezdte jogi tanulmányait és néhány év múlva meg is szerezte a jogi és államtudományi doktorátust. Közben átkerült a Csongrád megyei alispáni hivatalhoz és ott megkezdte a felfelé haladást a korra jellemző „szamárlétrán". Előrehaladása érdekében nagy igyekezetet fejtett ki. Ehhez természetesen hivatalnoki szorgalma, pontos lelkiismeretessége is hozzájárult. Sikerült megszereznie a megyei vezetők bizalmát és így, midőn a vármegyei főlevéltárnoki állást 1934-ben meghirdették, őt nevezték ki. Mint azonban a megyék nagyrészénél ez akkoriban általános gyakorlat volt, főlevéltárnőkként sok más közigazgatási feladatot (elsősorban árvaszéki, majd aljegyzői teendőket) látott el, a levéltárral jószerint csak egy megyei hajdú (a később levéltári munkaerővé lett Kátai István) révén tartotta a kapcsolatot. Ez a helyzet lényegében a felszabadulás után sem változott. Ezekben az években csupán egy rövidebb tanulmányajelent meg a Csíkvári féle megyemonográfiában a megye címeréről. Igazi változást és szinte újjászületést tevékenységében a levéltárak állami kezelésbe vétele hozott. Nagy lelkesedéssel vette át most már kizárólagosan a levéltárvezetői teendőket és harmadmagával hozzáfogott a gazdag levéltári anyag megismeréséhez, majd a forradalmi újításnak számító alapleltár elkészítéséhez. Ebben a munkában jól tudta hasznosítani jogi ismereteit is. Kisebb-nagyobb cikkeket is kezdett írni a Levéltári Híradóba, illetve Szemlébe, utolsó megjelent műve a Levéltári Közleményekben, az összevont 44—45. számban olvasható (Az abszolutizmus közigazgatásának első évei Szentesen 1949—1953). Haláláig joggal sérelmezte, hogy két fő munkája (Szentes város közigazgatása és igazságszolgáltatása az örökváltság után, valamint a szentesi Horváth Mihály Gimnázium története) különböző okokból nem jelenthetett meg. Tevékenységének újabb lendületet adott az 1958. év, amikor a vezetése alatt álló levéltár dolgozóinak a létszáma 821