Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 3. szám - KRÓNIKA - Farkas Gábor: Beszámoló A Dunántúl Településtörténete III. Konferenciáról: Székesfehérvár, 1978 / 791–802. o.

Záborszky Miklós: Néhány parasztcsalád története Suron 1848-ig c. előadásában a dolgozó osztályok története és genealógiája felé fordult. Ez annál is inkább dicséretes, mert eddig nem sok ilyen kísérlettel találkoztunk. A parasztcsaládok közül főleg a Sógorka (Sefscsik), Sinkovics (Kollár), Magyar (Kovács) családdal foglalkozott. Forrásbázisul az összeírásokat, urbáriumokat és anyakönyveket használta. Majoros Klára: Egy ír család integrációja és házasodási kapcsolatai a XIX—XX. századi Magyarországon c. korreferátuma az Írországból az 1800-as évek elején Magyarországra származott Egan család beilleszkedéséről szólt. Bemutatta a család egyes tagjainak életútját és azt a folyamatot, melynek során a külhoni idegen magyar polgárrá, cselekvő hazafivá vált. A család tagjai birtokos nemesek, nemesi címerrel bíró értelmiségiek, polgárcsaládok és ipari-kereskedő vállalkozók lettek. Az előadó mindhárom típust példákkal illusztrálta. Iharossy József: Czindery és Tallián somogyi császári biztosok 1849—1850-ben c. előadásában kiemelte, hogy az 1848/49-es szabadságharc hadmozdulatai Somogy megyét csak Jellasics hadainak átvonulásakor érintették, de földjét nem dúlták fel. Burich altábornagy 1849. január 15-én 11 pontból álló hódoltató levelet küldött Somogyba s egyben közölte, Czindery László volt főispánt császári biztossá nevezték ki. Czindery 1849. február 1-én új tisztikart alkotott. Első alispán Tallián János, eddig főügyész lett. Czindery László a legfelsőbb osztály tagja volt, akinek ősei horvátországi kapcsolatokkal rendelkeztek. 1849 áprilisában előretörő honvédseregek elsöpörték Czindery uralmát. Tallián János 1849 augusztusában vállalta a megyefőnöki tisztet, melytől 1850 szeptemberében megvált. Ellentmondásos egyéniség. Talliánnak 1848 őszén a Dráva mellett nemzetőri szolgálatot kellett volna ellátnia, de betegségére hivatkozva onnan kimaradt. A császár szolgálatát azonban elfogadta. (Ezzel a tettével kortársainak, a nemzeti ügy védelmezőinek haragját váltotta ki. Ez a tette — ilyen kiélezett politikai viszonyok közepette, amikor egy ország vonult passzív ellenállásba — semmivel sem mentegethető.) Záróülésre május 25-én délben került sor. Itt a szekcióvezetők összefoglalták az általuk vezetett csoportban elhangzott előadások lényegét, rámutattak az eredményekre, majd Katus László a konferencia színvonalával foglalkozva, további kutatási területekre, lényeges forrásokra és kutatási módszerekre hívta fel a figyelmet. Ezután megköszönte a hallgatóságnak, az előadóknak, a felszólalóknak a részvételt és a konferenciát bezárta. A záróülésen a Komárom megyei Tanács nevében a közművelődésügyi főelőadó bejelentette, hogy Tatabányán 1979 őszén ipartörténeti konferenciát rendeznek, s ehhez kérte aPAB és a VEAB segítségét. Végül T. Mérey Klára bejelentette, hogy a következő településtörténeti konferencia a PAB területi illetékességén lesz és annak szervezését a Kaposvári Levéltár vállalta magára. 802