Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 3. szám - IRODALOM - Vass Előd: Hazim Sabanovic: Turski izvora za istoriu Beograda. Beograd, 1964. / 740–742. o.

A belgrádi városi levéltár kiadásában megjelent munka, Belgrád (a. m. Nándorfehérvár) és környéke 1476—1566 közötti időszakban készült török adóösszeírásait szerb fordításban közli. A kiadvány különös jelentősége a magyar történelem vonatkozásában az a tény, hogy Belgrád Nándorfehérvár néven 1521-ig magyar végvár volt. A szerző, Dr. Hazim Sabanovic nemzetközileg elismert oszmánista szaktekintély, a szarajevói Keleti Intézet főmunkatársa, ezúttal szülőföldjéről Bosznia-Hercegovinából kilépve, Belgrád város és környéke történetéhez értékes török forrásokat tett felhasználhatóvá. Szomorú kötelességünknek teszünk eleget, amikor Jugoszlávia történetének török írásbeliségével foglalkozó egyik legnagyobb tudósa legjelentősebb munkáinak egyikét ismertetjük, a szerző ugyanis 1971-ben elhunyt. Munkásságáról nálunk csak néhány török filológus-történész kolléga hallott. A jugoszláv levéltárakban végzett tevékenysége szélesebb történész-levéltáros körökben sajnos nem vált ismertté. Munkásságának magyar vonatkozású jelentőséget az a tény nyújt, hogy Bosznia-Hercegovina területén, mint ahogy Belgrádban is egykor magyar végvárak álltak. A hódoltság egész ideje alatt a magyar hódoltsági terület és Bosznia szoros közvetlen kapcsolatban élt. Munkájának rövid bemutatásával kísérletet teszünk a felsorolt hiányosságok pótlására, s Nándorfehérvár környéke népességi és gazdálkodási körülményei 1476—1566 közötti állapotairól rövid áttekintést adni. A szerző a kiadvány bevezetőjében a feldolgozott források őrzési helyét az istanbuli Miniszterelnökségi Levéltárban jelöli meg. Az innen szerzett fényképrnásolatokat a szarajevói Keleti Intézet őrzi. A legrégebbi török összeírás a szendrői (ma Smederevo) szandzsák 1476. évi adóösszeírása. Ebben az időben a szendrői szandzsák hét kisebb területegységre, ún. náhijéra oszlott fel. Ezek a következők voltak: Ipek, Ravanica, Reszava, Omol, Zsdrel, Lomnica és Zvizsd. A náhijék székhelyeinek neveiből következtetünk arra, hogy szinte egész Szerbia a szendrői szandzsákba tartozott. Ettől keletre a vidini szandzsák helyezkedett el, amely az 1476. évi adóösszeírásában a branicsevoi területet „vilayet"-ként említi meg. A szendrői szandzsák 1478. évi török összeírásában jelenik meg Nándorfehérvár közelében a zselezniki náhije. Zseleznik falu Rudista faluval együtt akkor a nándorfehérvári vártól (ma Kalimegdán) nyugatra 15 km-re fekvő bányász települések voltak. A lakosság ezüstbányát művelt. A következő részletes török adóösszeírás az 1516. évből maradt fenn. A zselezniki náhije 1478 és 1516 között két lakott falut, Zselezniket és Rudistát, valamint hat lakatlan pusztát foglalt magába. Zseleznik több városnegyed (mahalle) területén összesen 105 adófizetőt (hane), azaz mintegy 735 lélekszámban meghatározható lakosságot jelentett. Rudista falu csupán 14 adófizetőt, azaz mintegy 98 lélekszámú lakosságot tartott. Ezenkívül a Száva-Duna vonaltól délre a nándorfehérvári vár környékén mintegy 15 km távolságban más lakott helység nem szerepel. A török öszszeírások nem említenek csupán lakatlan pusztákat. Az 1516. évi török adóösszeírás Rudista falunál már megemlíti, hogy a lakosság a magyarokhoz menekült. Zseleznik faluban viszont 245 adófizető került összeírásra, ami 1478-hoz viszonyítva 150%-os emelkedés! Ugyanakkor Lubusnicsa falu 25 adófizetővel szerepel, holott 1478-ban puszta volt. Ezek az adatok azt jelentik, hogy Szerbia belsejéből északra, Magyarországra folyamatos áttelepülési mozgalom létezett. Ennek során csupán időszakos településekről beszélhetünk. Nándorfehérvár eleste körüli időből maradt fenn a szendrői szandzsák zselezniki náhijéjá741