Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 3. szám - IRODALOM - Ujlaky Zoltán: A mai Nógrád megye községeiben 1945–1948 között működő nemzeti bizottságok és földigénylő bizottságok vezetői és tagjai. Összeállította: Leblanc Zsoltné. Salgótarján, 1975.. / 738–740. o.

esetben a nemzeti bizottság névsorát a földhivatal iratai között lehetett megtalálni. Kár, hogy a községi földigénylő bizottságok iratait nem vizsgálta meg a szerző; esetleg az is lehetséges, hogy a földhivatali jelzet alatt a földigénylő bizottságok iratai is megtalálhatók, de erre nincs utalás. Az összeállítás nagyrészt megadta a nemzeti bizottságok alakuló ülésének az időpontját. Több esetben az újjáalakulás idejét is közölte, ha erre a források utaltak. A községek többségénél a nemzeti bizottsági tagok pártállását is feltüntette, s ahol ez hiányzik, feltehetően a forrásanyag volt hiányos. Ez esetben más fondok anyagában kiegészítő kutatással fel kell tárni a tagság pártösszetételét, mivel a tagnévsorok csak ennek ismeretében értékelhetők történeti összefüggésben. A pártok akkori erőviszonyai igen lényeges kérdést jelentettek a nemzeti bizottságok tevékenységében. Be lehetett volna a kutatásba vonni a megyei nemzeti bizottság és az alispán iratait is, mivel ezek nem szerepelnek a hivatkozásokban. Ezzel esetleg pótolható lett volna a néhány községnél hiányzó nemzeti bizottsági tagnévsor, vagy a megalakulás időpontja s az első bizottság névsora. A helytörténeti kutatóknak e kiegészítő feltárásokat feltétlenül el kell végezniök. Dicséretes egyébként, hogy a nemzeti bizottságokra vonatkozóan akkor is közölt adatot a kiadvány, ha az alakulás időpontját nem lehetett megállapítani: ha az alakulástól a megszűnésig bármely adat feltárható volt a hivatkozott szervek irataiban, azt közölte. A legtöbb esetben a nemzeti bizottság elnökének a személyét is megjelölte, ritkábban az alelnök és a jegyző nevét. Amidőn a nemzeti bizottságok vonatkozásában a lehető teljes adatfeltárásra törekedett az összeállító, sajnálatosnak mondhatjuk, hogy a földigénylő bizottságok esetében csak az első bizottság névsorát közölte. Kétségtelen, hogy a földigénylő bizottságok többször átalakultak, de itt is jó lett volna a szervezeti változásokat figyelemmel kísérni. A földigénylő bizottságok megalakulásának időpontja sehol sincs feltüntetve, holott a megyei földhivatalnak ezt jelentették akkoriban. A földigénylő bizottsági elnök és a jegyző személyét a lehetőségek szerint közlik a névsorok, azonban teljesen hiányzik a tagság partösszetételére történő utalás. Bár ezt nem kellett a bizottságoknak nyilvántartani, mégis izgalmas kérdés, hogy egy-egy földigénylő bizottság elnöke, hangadó személyisége milyen pártállású volt. Véleményem szerint a megyei pártarchívum anyagából lehetne kiegészítő kutatással ide vonatkozó adatokat feltárni, s innen esetleg pótolhatók a hiányzó földigénylő bizottsági névsorok is néhány helységnél. A források jelzetelésénél nem volt egészen következetes az összeállító. Ugyanis a járási főjegyzők, a körjegyzők iratainak a számjelzetét mindig megadta, a képviselőtestületi jegyzőkönyvek tárgyalási számát váltakozva közölte, illetve elhagyta, azonban a megyei földhivatal és a községi nemzeti bizottságok iratainak a jelzetét egyszer sem tüntette fel. Ezen eljárás okát nem közölte a kiadványban. Végül nem hallgathatjuk el, bár e probléma a kiadvány használhatóságát nem érinti lényegesen, de mégis zavaró lehet, hogy a bevezetőben a nemzeti bizottságok létrejöttének a folyamatát nem egészen pontosan vázolta fel a szerző. Azt írja, hogy a Magyar Front 1944. szeptemberében megalakult Intézőbizottságának volt a feladata a felszabadult országrészeken a különböző népi bizottságok megszervezése. 739