Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 3. szám - IRODALOM - Kállay István: P. Kelemen Didák levelei 1714–1743. Sajtó alá rendezte Rákos B. Raymund. Róma, 1978. / 728–730. o.

tanulmányát, amely a havasalföldi és moldvai területek vagyon elleni bűncselekményeket szankcionáló jogszabályairól szól. A bécsi Wilhelm Brauneder a XVI. századi osztrák rendészeti szabályokról értekezett. Krystina Bukowska-Gorgoni a nullum crimen sine lege elvének kifejlődését tárgyalta. A cári orosz büntetőjog lengyelországi bevezetésével Wladislaw Cwik foglalkozott. Georges Hubrecht a Beaumanoir-féle 1283-i francia szokásjogi könyv megfelelő tételeit tárgyalta. A kötet közli Johannes Irmscher modern görög büntetőjogot ismertető tanulmányát. Dan A. Lazarescu a hűbéri hűtlenséggel kapcsolatos román büntetőjogi gyakorlat statisztikai adatait európai összefüggésekben vizsgálta. A kötet magyar szerzőinek tanulmányai szempontjából összehasonlításként is érdekes Horst Schröder esküdtbíráskodás tárgyában írt fejtegetése. Ebben alapos elméleti igénnyel Feuerbach, Hegel és Gans felfogását vázolta. Rolf Lieberwirth a XIX. századi szász királyság büntetőjogi reformmozgalmát ismerteti. Witold Maiséi a XVIII. századi lengyel városok büntetőjogi szabályairól adott áttekintést. A cseh rendi társadalom bűncselekményeit és büntetési irányzatait Karel Maly fejtette ki. Werner Ogris az abszolutizmuskori osztrák uralkodók büntetőjogi hatalmának halványodását ábrázolta. Tudor Voinea a dunai fejedelemségek testcsonkító büntetéseit, Marian Zurowski a középkori kánonjogi büntetéseket, míg Adam Wilinski az emberölés fogalmait részletezte. A kötetben Csizmadia Andor latin nyelvű záróbeszéde a magyar és a csehszlovák jogtörténet-tudomány két évtizede kibontakozott kezdeményezéseit méltatta. Egyúttal e gyümölcsöző tudományos hagyományok folytatásában a Jagelló Egyetem érdemeinek jelentőségét is kiemelte. Meg lehet állapítani, hogy a közzétett tanulmánykivonatok keresztmetszetet adnak a résztvevő országok tudósai e tárgykörben folytatott kutatómunkájáról. Munkásságuk láthatólag sokrétű levéltári források elemzésére is támaszkodik. A kötetből tükröződő viták az ellentétes felfogású partnerek megbecsülését tanúsítják. A többoldalú nemzetközi együttműködés az államjogtörténeti, a civiljogtörténeti és közigazgatástörténeti gyűjtemények után a büntetőjogtörténeti kiadványt is létrehozta. Méltán reméljük, hogy a közeli időben a jogtörténet-tudomány viszonylag fiatalabb szelvényeit, mint a munkajog- és agrárjogtörténet kérdéseit hasonló módon dolgozzák fel. Bálás Gábor P. KELEMEN DIDÁK LEVELEI 1714-1743 Sajtó alá rendezte Dr. Rákos B. Raymund Róma 1978. 371. + XXIV. 1. Mindig örül a levéltáros, ha az általa őrzött iratokat jó cél érdekében, magas színvonalon használják fel. Most is ez az érzés fogja el, amikor az Országos Levéltárból (nagyrészt 728