Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 3. szám - ADATTÁR - Pecze Ferenc: A hazai agrárfelsőoktatási hálózat kialakulása: III. folytatás / 695–725. o.

megfelelően és az oktatómunka érdekeit mérlegelve, kellő körültekintéssel tette meg. Ugyanez ügyben a munka alóli felmentés, illetőleg a felmondás kérdései is felmerültek. Az intézet életébe való beavatkozásokat néha az uralkodónál kellett fedezni. Ezekről Zlamál Vilmos pályafutásának máig a levéltári fondok mélyén rejtőző vaskos iratai is tanúskodnak. A király jóváhagyásával őt Gorove István 1868-ban a minisztérium állategészségrendőri osztályának vezetésével bízta meg. Harmadik utódaként Bartal György miniszter 1874. decemberében viszont az osztály ideiglenes (sic!) vezetésétől felmentette, amit az államfő gödöllői tartózkodásán nyomban jóváhagyott. Ezúttal nem részletezhető források bizonyítják, hogy Zlamál megválása a tárcától az említett tanintézeti ügyekkel is összefüggött.

196 A felső irányítás egyöntetűségének hiányai szélesebb társadalmi síkon is kedvezőtlenül hatottak. Fontos mozzanat, hogy az agrárfelsőoktatásnak a többi társintézettel való emancipációja az alkotmány sáncait érintik. Dyen volt a korabeli különböző agrárszakemberek parlamenti választásokon (1861, 1865, 1870-es évek stb.) gyakorolható szavazati jogának kérdése. Egyes helyeken pl. a gazdatisztek választójogát, mint „gazdái hatalom" alatt levőkét, nem akarták elismerni. Közben a tudomány és szakismeret megbecsülésére hivatkozó Magyar Gazda című lap az agrárértelmiségnek a választójogban az orvosokkal, jogászokkal stb. azonos elbírálását sürgette. A mezőgazdaság elhanyagoltságának egyik okát abban látta, hogy „az a törvényhozásban szakértők által képviselve soha nem volt." A parlamenti választáshoz szervezett Selmecbányái középponti választmány kimondta, hogy „akik az akadémián négy évi tanfolyam után, vizsgákat letévén és ún. absolutoriumot" kaptak, magukat választónak beíratni követelhetik. Ugyanezt a helyi állásfoglalást a központi kormányzat országosan is megerősítette. Ezáltal a gazdasági és az erdészeti akadémiai végzettséget a szavazati jog megadásában más felsőfokú oklevelekkel egyenragúsították. Mégis az a paradoxon alakult ki, hogy az állatorvosi képesítést parlamenti választójogot alapító feltételként még sokáig nem ismerték el.

197 Az agrárfelsőoktatás igazgatásszervezete a múlt század utolsó negyedének kezdetén részlegesen ismét módosul. Nagyobb arányú átszervezések először 1874/75-ben mentek végbe. Királyi elhatározás alapján a tanintézeteket három fokozatra: felsőre, középre és alsóra tagolják. Az első kategóriát ekkor értelemszerűen a magyaróvárba Selmecbányái és az állatorvosi, míg a másodikat a keszthelyi, a debreceni, a kolozsmonostori, a kassai és később a kertészeti intézetek alkották. Emellett 1875-ben a minisztériumi irányítószervezet is átalakult. De a széttagoltság okozta fogyatékosságok kiküszöbölését a tárca háromágúsága (földművelés — ipar — kereskedelem) még akadályozza. Újabb fejlesztéssel 1880-ban az állattenyésztési és szakoktatási osztály néven belépett egység a központi igazgatás szervezeti elkülönülést érdemben nem oldotta fel. Fordulatot az 1889. XVIII. te. hozott, amely a különálló földművelésügyi minisztériumot szervezte meg. A szakoktatás felső irányításának összevonása, sok változat kísérletezésével, fokozatosan további teret nyert. A központi irányítást nehezítette, hogy a tárgyalt nyolc agrártanintézet, egymástól szervezeti különállásban, hét székhelyen települt. Ez a szóródás a szakképzés iránti területi-regionális kívánalmakat elvileg tökéletesebben elégíthette ki. A tanintézetek fenntartásának terhei és működésének előnyei jobban megoszlottak. Elaprózottságuk másik 715