Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 3. szám - ADATTÁR - Miskolczy Ambrus: Teleki József gubernátor látogatása Nagyszebenben 1848. május 3-án: adalékok a magyar-szász kapcsolatok történetéhez / 685–694. o.

Teleki József cáfolta a szász sajtóban megjelent nyilatkozatát, cáfolatát közzé tétette az erdélyi lapokban, anélkül, hogy ismertette volna saját nagyszebeni megnyilatkozásainak tartalmát. Cáfolatát a nagyszebeni lap is közölte, de arra hivatkozott, hogy a cáfolt tudósításában közölt gubernátori nyilatkozat több jelentés eredménye, és ehhez hasonlót közölt a Botéval semmiféle kapcsolatban nem álló Siebenbürger Volksfreund is.

9 E lap Schwarz und Gelb című cikkében valóban beszámolt az esetről, viszont magát a szóváltást nem adta elő, és a látogatás kommentálása helyenként szó szerint egyezik a Schwarz und Gelb című röpiratéval.

10 Ez utóbbi, láttuk, a Der Siebenbürger Botéval egybehangzóan közölte Teleki állítólagos szavait. Míg Teutsch szerint, amit Teleki mondott „szem és fültanúk pontosan és biztosan megőrizték" .

n a többi forrás bár értesüléseit hitelesnek tartja, nem ilyen biztos, hogy szó szerint adja vissza az elhangzottakat. A szász röpirat hozzáteszi, hogy Teleki „etwa Folgendes erklart habé", és az Ellenőr kommentátora is úgy nyilatkozott, „hogy pedig a szóváltások ily értelemben folytak, hiteles személytől tudjuk." A történetírás, ha nagyon akarta, Teleki cáfolatát mégis nyugodtan mellőzhette, más forrása nem lévén. A szerdahelyszékiek jelentéséből azonban az is kiderül, hogy Teleki két alkalommal nyilatkozott arról, amit egy párbeszédbe vagy nyilatkozatba sűrítve adott elő a sajtó. A szász székbíró jelentése alapján úgy tűnik, hogy a nagyobb és hosszabb lélegzetű eszmecserének ő maga is (a szék levéltárosával együtt) tanúja volt, és amit Teleki még ezen kívül a szász országgyűlési követek személyes biztonságáról mondott, arról ő is csak hallomásból értesült. De mindkét esetben Teleki nemcsak azt és nem úgy mondta, ahogy azt a nagy nyilvánosságnak szánt szász tudósítások beállították. A szerdahelyszéki székbíró jelentése viszont hivatalos jelentésként az objektív tájékoztatás igényével készült a székhivatal vezetői számára; azzal a céllal, hogy az láthassa: „mit várhat a szász nemzet Erdély és Magyarország egyesülésétől, és reméljük ez a kilátás latba esik a kérdés eldöntésénél, vajon a székgyűlés a küszöbön álló országgyűlés előtt az unió mellett vagy ellene nyilatkozzék." És hogy e döntésnél a lehetőségeket jobban mérlegelhessék a székbíró mellékelte jelentéséhez Rosenfeld udvari tanácsos unióellenes röpiratát, amely az uniót nemcsak az erdélyi német elem létének veszélyeztetéseként mutatta be, hanem az egész Habsburg-monarchia és Európa erőviszonyai egyensúlyának megbontásaként. A Szerdahelyre intézett jelentés így mintha valamiféle személytelenség jellegét öltene. Bár, hogy mindezt határozottabban állíthassuk, közelebbről kellene ismernünk a székbíró és a levéltáros véleményét az unió kérdéséről.

12 De mindaddig, amíg nem kerülnek elő újabb források, nyugodtan állíthatjuk, hogy Teleki nagyszebeni látogatásának és megnyilatkozásainak ez az eddig ismert leghitelesebb bemutatása. S ebben a gubernátor, aki a rendkívüli körülmények között egész sor kérdésben a magyar liberálisokhoz igazodott, Nagyszebenben lényegében az erdélyi magyar liberálisok vezetőinek a szász kérdéssel kapcsolatos álláspontját foglalta össze.

13 Azt, hogy magyar liberálisok hangadói miként akarták a szász alkotmányos érdekképviseleti-közigazgatási intézményeket a miniszteri felelőssége elve alapján működő magyar polgári alkotmányos nemzeti államba beilleszteni. Mindez sok mindenben korlátozhatta volna azoknak az érdekeknek az érvényesítését, amelyeket a szász teljes nemzeti - a magyar kormánytól és törvényhozástól független — autonómiát célzó törekvések képviseltek, de nem jelentette kíméletlen magya688