Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 1. szám - ADATTÁR - Centgraf Károly: Budától Kőszegig: Radvánszky Albert országos koronaőr emlékirata / 65–69. o.

Pannonhalmáról november 19-én tértünk vissza Veszprémen át Budapestre. Veszprémben ismét megtekintettük a Szent Koronát tartalmazó láda elhelyezését. A helyszínen szerzett tapasztalatok és a Mindszenti József püspökkel folytatott hosszabb eszmecsere megerősítette bennünk az elhatározást, hogy az eddiginél is nagyobb nyomatékkal szállunk síkra az általunk egyedül helyesnek ítélt terv megvalósítása érdekében. Tekintettel arra, hogy a miniszterelnökhelyettes válaszát november 26-ig nem kaptuk meg, azt mind nála mind a miniszterelnöknél szóban és írásban sürgettük, mire november 28-án megjött a nem várt válasz, hogy a miniszterelnök egyelőre jónak látja a veszprémi elhelyezést és így a Szent Korona további intézkedésig ott marad. December 2-án ismét Veszprémben jártam; az ott szerzett újbóli tapasztalatok figyelembe vételével december 4-én a délelőtt folyamán beadvánnyal fordultunk a miniszterelnökhöz, amelyben írásban is felsorakoztattuk ismert érveinket, amelyek indokolták azt az álláspontunkat, hogy a Szent Koronát tartalmazó ládát sürgősen Pannonhalmára kellene szállítani. Alig adtuk postára ezt a beadványt, sürgős meghívást kaptunk déli egy órára a miniszterelnökhelyetteshez, aki azt a váratlan közlést tette, hogy a harctéri helyzetre való tekintettel a távol lévő miniszterelnök utasítására a Szent Koronát az 1928. évi 25. tvc. 2. §-ában foglalt felhatalmazás alapján még a mai nap folyamán Kőszegre szállítja. A törvény vonatkozó szakasza így hangzik: „Ha a miniszterelnök ... az ország koronaőrei által tett intézkedésen és eljáráson felül még intézkedést, vagy eljárást tartana szükségesnek, a koronaőröket a szükséges tennivalókra felhívja, amennyiben a felhívás veszélyes késedelemmel járna, a halaszthatatlan intézkedéseket maga foganatosítja." A közlésnek az a része, hogy a Szent Koronát Veszprémből el akarja szállítani nem lepett meg minket, mert abban igazolását láttuk álláspontunk helyességének, de a Kőszegre való szállítás tervét nem tudtuk magunkévá tenni és kifejeztük teljes határozottsággal, hogy továbbra is a pannonhalmi tervhez ragaszkodunk. A hosszúra nyúlt eszmecsere folyamán futott be a vezérkartól a telefonértesítés, amely a harctéri helyzetben bekövetkezett javulásról szólt, mire a miniszterelnökhelyettes kijelentette, hogy jóllehet ő maga a délután folyamán Kőszegre megy, nem ragaszkodik ahhoz, hogy a Szent Korona ma oda szállíttassék. Az időnyereséget felhasználva felkértük a miniszterelnökhelyettest, hogy adja elő újból a miniszterelnöknek álláspontunkat és igyekezzék ahhoz hozzájárulását elnyerni. Az eszmecsere a miniszterelnökhelyettesnek azzal az ígéretével fejeződött be, hogy előterjesztése után a továbbiak tekintetében folytatandó megbeszélés helyéről és idejéről értesít. A végkifejlés helyes megértése szempontjából már ennél a pontnál rámutatok arra, hogy a miniszterelnökhelyettes egy elejtett megjegyzése rávilágított arra, hogy a pannonhalmi elgondolást a miniszterelnök tulajdonképpen a magas klérus legitimista beállítossága miatt ellenzi. Ez az elszólás váltotta ki koronaőrtásamnak azt a megjegyzését, hogy amennyiben velünk szemben is hasonló bizalmatlansággal viseltetnek, a Szent Koronának Pannonhalmán leendő elrejtése oly módon volna megoldható, hogy annak közelebbi helyéről csak egy a miniszterelnökkel közösen kiválasztandó bizalmi férfiú tudjon, aki a pontos helyet csak a háború befejeztével lenne köteles a koronaőrök előtt felfedni. Ily előzmények után vettük kézhez december 8-án a miniszterelnökhelyettesnek 6-án kelt azt a meglepő értesítését, hogy a harctéri helyzetre való tekintettel a Szent Koronát mégis kénytelen volt aznap Kőszegre szállítani és hogy a továbbiak megbeszélése végett ő ott található. Ennek az értesítésnek birtokában nyomban elhatároztuk, hogy másnap Kőszegre utazunk, de tervünk oda módosult, hogy Sopronba mentünk, mert a nap folyamán a miniszterelnökség útján arról értesültünk, hogy a miniszterelnökhelyettes minisztertanácson vesz ott részt és ott vár reánk. December 9-én reggel 8 órakor indultunk Sopronba, ahová útközben felmerült sok akadály leküzdése után csak délután 4 óra tájt érkeztünk meg. A város elénk táruló képe nagyon szomorú látványt nyújtott, mert éppen két nappal előbb esett át nagy pusztítást okozott légitámadáson. Egyenesen a városházára mentünk, ahol a miniszterelnökhelyettessel 5 órakor találkoztunk. A megbeszélést azzal kezdte, hogy indokolni igyekezett mi tette szükségessé a Szent Koronának hirtelen Kőszegre szállítását. Igyekezett megnyugtatni, hogy a ládának átszállítása és elhelyezése a nyilvánosság figyelmének lehető felhívása nélkül történt. Ezt a cél szolgálta az az intézkedése is, hogy az őrség sorkatona ruhában öltözötten teljesített az átszállítás alatt és teljesít azóta is őrszolgálatot. Megállapította továbbá, hogy az a helységi ahová a láda elhelyeztetett, a célnak megfelelő, különösen ha figyelembe vesszük, hogy a Szent Koronát a miniszterelnök rövidesen elásatja. Végül ezek tudomásul vételét kérve, különös nyomatékkal adott kifejezést a miniszterelnök azon kikötésének, hogy a nyilvánosság figyelmének felhívását elkerülendő, a koronaőrök Kőszegen ne mutatkozzanak. A miniszterelnök üzenete érthetően nagyon megdöbbentett minket. Megdöbbenésünkből felocsúdva mindenek előtt kifejezetten megállapítottuk, hogy a Szent Koronának Veszprémből való elszállítása hozzájárulásunk nélkül történt és hogy ezzel nem azonosítjuk magunkat. Bár a helyzet elég reménytelennek látszott mégis megkíséreltük mégegyszer a lehetetlent és igyekeztünk rábeszélni a miniszterelnökhelyettest, hogy szerezzen érvényt pannonhalmi tervünknek, sajnálattal kellett azonban tapasztalnunk, hogy a miniszterelnök határozott álláspontjára hivatkozva, ezt még csak kilátásba sem volt hajlandó helyezni, ellenkezőleg olyan — nála szinte szokatlan - merev magatartást tanúsított, hogy súlyosabb következmények (külföldre szállítás) megelőzése céljából koronaőrtársam hosszas töprengés után az elásás tervéhez bizonyos feltételek mellett leendő hozzájárulását helyezte kilátásba. — A Szent 68