Levéltári Szemle, 28. (1978)
Levéltári Szemle, 28. (1978) 3. szám - ADATTÁR - Mezey Barna: A Tabula Regni Judiciaria működése, 1708–1709 / 669–683. o.
függőben kell tartani. Továbbá az Edictum Universale szabályozása a hadbírók hatáskörét oly módon vonta meg, hogy hozzájuk utalt valamennyi olyan ügyet, mely katonával, azzal érintkezésbe kerülő polgári személlyel (kereskedő, árus, markotányos) kapcsolatos. Kiterjesztette ezt a hatáskört a katonák ellen panaszt emelő polgári személyekre is. Ugyanakkor azonban megfogalmazott egy nem értelmezett, logikailag mindezzel ellentétes kitételt: a hadbírák eljárása a rendes bíróságok jogkörét nem sérthette. Ezt egyetlen módon illeszthetjük csak a normarendszerbe, ha úgy fogjuk föl, hogy addig áll meg a hadbíróság hatásköre, amíg a rendes bíróság előtt nem indul eljárás. Tárgyi oldalról a táborban előforduló minden jogi probléma, büntető- és magánjogi ügy a hadbíróság hatáskörébe tartozott. Kivételt képeztek az ingatlanokkal kapcsolatos perek 37 . A Tábláról rendelkező törvény a személyi illetékességet kiterjesztette a Vitézlő Rendekre is. Bár a „Vitézlő Rend" nincs közelebbről meghatározva, mégis nyilvánvaló: ebbe a körbe már nemcsak a nemesurak tartoztak. A Vitézlő Rend fogalma éppúgy felölelte a katonának állt jobbágyot is, mint a nemest, s a breznai kiáltvány valamint a fejedelem több későbbi pátense tükrében azt is tudjuk, hogy az „ország lakosi" sem csupán a rendeket takaró fogalom Rákóczinál 38 . Kár, hogy ez a sokatmondó, ámbár tétova jogalkotói törekvés nem bontakozhatott ki (legalábbis a törvénykezés területén nem). Ez utóbbi állítást támasztja alá, hogy majdnem minden jogszabályban deklarálták a bíróságra vonatkozó korábbi törvények és szokások hatályban tartását. A kifejtettek megértéséhez, a probléma részletezésének indokoltságához hozzátartozik, hogy a polgári és katonai ügyek lépten - nyomon összefonódtak: a hadjárta ország jogi ügyeinek zöme valamiféle kapcsolatban volt a háborúval, a megyéken végigvonuló hadsereggel. Ezt az összefonódást hangsúlyozza az is, hogy a polgári bírósági apparátus és a hadbíróságok rendszere felső szinten összekapcsolódott. Bizonyos fokig tovább korlátozta személyi oldalról az ügyek körét az udvari bíráskodás: a fejedelmi udvarhoz tartozók fölött az Edicta Aulica értelmében az udvari fővagy vicekapitány, továbbá az udvari auditor ítélkezett. A szűkítés azonban tulajdonképpen csak látszólagos: ez a fajta eljárás elsősorban fegyelmi ügyekre és a fejedelmi curia büntető ügyeire terjedt ki, lényegében tehát nem érintette a Tábla hatáskörét 39 . Mindezekből megállapítható, hogy — szemben a mohácsi vész óta uralkodó helyzettel — ez eddigi megyeközi — központi fellebbviteli fórumok ügyei mind a Tábla elé kerültek volna a jogszabály szerint. Ez a zavartalan bíráskodás esetén kétségtelenül túlterheléshez vezetett volna. Elsősorban végrehajtási problémák és a hadihelyzet szeszélyes változékonysága miatt azonban a gyakorlatban a perek ritkán jutottak el a Tábla elé. Az Országos Levéltárban is mindössze egy, a Tábla előtt folyt per anyagát 40 őrzik, néhány ügyről pedig egyéb iratokból, utalásokból értesülünk 41 . Ez valójában nem azt jelenti, hogy a fellebbezési szám alacsony lett volna; éppen a széles hatáskör miatt kellett törvényt hozni az appelatiok számának csökkentéséről 42 . Igaz, a jelentős — jogszabály szerinti — megterhelés mellett a jogalkotó a működési feltételekről, eljárási szabályok rögzítéséről is gondoskodott. A rendszeres bíráskodást a 40 és 20 napos oktávák helyett három hónapos törvénykezési időszakokban állapította 674
