Levéltári Szemle, 28. (1978)
Levéltári Szemle, 28. (1978) 3. szám - ADATTÁR - Ambrus Béla: Kossuth Lajos londoni bankópere, 1861–1862 / 635–656. o.
,A bankjegyügy ezer apró olyan nehézséget hoz elő, amiket az ember alig bír legyőzni... A titoktartást az veszélyezteti, hogy idegenben kell lebonyolítani és a művelet hosszadalmas ...A lithographának ércztábla-nyomatással való combinátiója kétszeres nyomatost kíván, ez mind növeli a költséget, többek beavatásának veszélye miatt elvetettem és machinographiában állapodtam meg, aminek utánzása nagy nehézséggel járna, tehát a biztonságot növeli. A papírkészítés (resurgo vízjellel) és az aczélmetszés el van intézve oly biztonsággal, aminőt emberi előrelátás adni képes. A baj a nyomtatásnál van, mert 50 sajtónak kell dolgozni, hogy egy hét alatt 1 millió bankjegy készüljön, tehát 7 millió darabra 7 hét, 28 millióra 28 hét, - az aczélmetszésre, annak réztáblákra való áttételére s papírkészítésre szükséges időn kívül. Tehát még több sajtót kellene alkalmazni s már 50 mellett lehetetlen lesz a titkot fenntartani. Nagyon kívánatos volna, hogy a nyomatás Olaszországban történhessék vagy egészen, vagy a három faj közül legalább egyre nézve." Érdeklődik, van-e Turinban vagy az ,&rtisztikus Flórencben" alkalmas nyomda? Ellenkező esetben „ha ez nem megyén, akkor valóban nem tudom, hogy lehetend itt a lármát kikerülni". E tervekből kiderült, hogy ismerte a bankógyártás kulisszatitkait. Igyekezett olcsón, politikusán, és a leggyorsabban tervezni. Sajnos Cavour nem találta keresztülvihetőnek az olaszországi gyártást. Mivel a pénzjegyek sajtóját amúgy is Svájcból vagy Angliából kellett beszerezni, ezért a széles skálájú hírverés elkerülhetetlen. Legtanácsosabb egy londoni nyomdával elvégeztetni, amelyik egyúttal gondoskodna a papírról is. Kossuth kénytelen volt elfogadni Cavour érveléseit. Az új helyzetben is talált könnyítést abban, hogy a pénzjegyek nyomatásával járó üzleti eljárás lebonyolítására néhány londoni barátjára számíthatott, így Rodney Croskey londoni nagykereskedőre, Toulmin Smith ügyvédre, Ducombe Tamás parlamenti tagra és még másokra, akiket előadói útja során nyert meg a magyar ügynek. A fegyverszállítás mellett Kossuth legsürgősebb teendői közé iktatta a bankónyomatást. Mint írja „azonnal utána is láttam a dolognak, még emlékezve a nehézségekről, melyekkel 1849-ben a miatt kellett küzdenünk, hogy nem lehetvén amott a magyar Alföldön elegendő számú pénzsajtót előteremtenünk, a hadsereg fizetésére nélkülözhetetlen apróbb névértékű pénzjegyek kiállításában a mindennap megújuló szükséglettel lépést tarthattunk- arra határoztam magamat, hogy egyelőre csakis egy-, két- és ötforintos pénzjegyek készítésére szorítkozom". Majd megfogalmazta a pénzjegyek szövegét tr A nemzet nevében" 8 (1. ábra) A pénzjegy kiadás tekintetében Kossuthnak volt már tapasztalata. Nemcsak a hazai bankó kibocsátás úttörő tevékenységére, hanem az amerikai dollárkölcsönjegyek nyomatásánál szerzett gyakorlatára is támaszkodott. Bár ismerte a New-York Morning Camer 1851. nov. 17-én közzétett nyilatkozatát, amely szerint a „magyar kölcsön aláírása az amerikai, sem a nemzetközi jogba nem ütközik" 9 , ami a kölcsönjegyek megjelentetésére is vonatkozott. Az új jegyek nyomatása előtt Angliában is tájékozódni kívánt, mit írnak elő az ilyen igények támasztása esetén? ,Avatatlan embernek nem könnyű eligazodni a törvényesség mezején. Szaktudósokra van szüksége, akik járatosak az előzmények tömkellegében". 10 Anglia legtekintélyesebb törvényismerőihöz fordult válaszért. A jogászok egyhangúlag közölték, hogy tiltja jogrendjük bárhol forgalomban levő pénzjegy után637
