Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 3. szám - FIGYELŐ - Szántó György: A Lengyel Tudományos Akadémia Levéltára mint a lengyel tudománytörténeti források központi gyűjtőhelye / 631–633. o.

Az APÁN iratállománya két nagy csoportra oszlik: a) Irattári eredetű levéltári anyag; b) Tudóshagyatékok. Utóbbiak beszerzése az alapítás óta tervszerűen folyik, ajándékozás, vásárlás vagy letét útján. Kezdetben az ajándékozások, később főleg vásárlások révén gyarapodtak a személyi hagyatékok. A vásárlásokat egy ún. értékelő bizottság véleményezése és engedélye alapján - kialakult jogi formák szerint - bonyolítják le, általában úgy, hogy az örökhagyó családtagjai, vagy más, általa megjelölt személyek továbbra is rendelkezzenek a publikáció jogaival. Ebben az igen fontos akadémiai bizottságban az APÁN igazgatója és a technikai ügyeket intéző titkár mellett az LTA hat tudományos osztályának képviselői is helyet kapnak. Az APÁN — a II. világháború szomorú tapasztalatai alapján, amikor pl. a Lengyel Országos Levéltár államigazgatási eredetű anyagának 90%-a megsemmisült - nagy erőkkel folytatja gyűjteményeinek biztonsági mikrofilmezését. A biztonsági mikrofilmezés alapelveit is az APÁN dolgozta ki, ennek alapján készült el az országosan is mértékadó mikrofílmezési szabályzat. (Részben NDK-beli tapasztalatok figyelembevételével, jelenleg folyik a mikrofilmnek, mint „hiteles forrásnak" az elismertetése, illetve ennek jogszabályi rendezése.) E munka méreteit sejteti, hogy a mikrofilmezés kezdete, 1954 óta kb. 12 millió negatív és 25 millió pozitív film készült. Az APÁN távlati terve, hogy teljes anyagát lefilmezteti. Mivel a mikrofilmezés megfelelő rendezettséget előfeltételez, ezek az adatok egyúttal jelzik azt is, hogy az itt őrzött anyagok feldolgozása valóban előrehaladott állapotban van. Miután röviden vázoltuk az APAN-ban folytatott levéltári tevékenység legfontosabb jellemzőit, a továbbiakban azokról a speciális vonásokról lesz szó, melyek révén az APÁN a lengyel szaklevéltári struktúrában elfoglalta sajátos helyzetét. Az APÁN a lengyel tudomány- és technikatörténetnek nemcsak központi bázisa, hanem ennek a területnek információs központja is. A központ „lelke" egy hatalmas adattároló kartotékrendszer. Az ország egész területét feltérképező és a bárhol előforduló tudományos forrásokat rögzítő kartotékanyag kialakításában szinte minden lengyel levéltár, könyvtár, tudományos intézet — közvetve vagy közvetlenül — részt vett és vesz. Amennyiben valahol tudomány- és technikatörténeti forrásra bukkannak, annak lelőhelyét (jelzetét), mennyiségét, rövid leírását eljuttatják az APÁN említett részlegéhez, ahol a kapott információkat beépítik az anyagba. Ehhez kapcsolódik egy hatalmas személyi kartotékrendszer, melynek határozott bibliográfiai jelleget kölcsönzött az az összeállításkor követett módszer, melynek elve, hogy minden tudományos könyv szerzőjéről adatlap készüljön. Ugyanakkor rendszeresen archiválják az egyetemek, főiskolák, intézetek oktató és kutatókollektíváinak, „team"einek személyekre lebontott tevékenységét is; az épületeket, laboratóriumokat, gépeket, berendezéseket, és természetesen tudós használóikat időről időre fotózzák. így a technika fejlődése fényképsorozatok révén is illusztrálhatóvá válik. Az APÁN részére - külső munkatársak bevonásával - folyik a régebbi lengyel tudomány nagyjai síremlékeinek, fejfáinak, emléktábláinak felkutatása és lefényképezése is. Nem egy tudós legfontosabb életrajzi adatait csak síremlékének feliratai őrizték meg. Az így nyert információkat szintén az illető személy anyagához kapcsolják. 632