Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 3. szám - FIGYELŐ - Kozáry Andrea: Tanulmányúton a kanadai levéltárakban / 621–629. o.

támogatásával elősegíti a történelmi jelentőségű anyag felkutatását és megszerzését, ezzel is növelve a kutatók számát és érdeklődésének kielégítését. A kutatóterem naponta reggel fél 9-től délután fél 5-ig áll az érdeklődők rendelkezésére. Míg 1969-ben csak 476, 1975-ben már 2249 kutató kereste fel a levéltárat. Kivéve azokat az iratokat, amelyek ajándékozás útján kerültek a levéltárba és az ajándékozó bizonyos megkötéseket tett használhatóságukat illetően, a levéltárban őrzött anyag korlátozás nélkül áll az érdeklődők rendelkezésére. (1973. okt. 24. Városi Tanácsi rendelet.) A levéltár jelenlegi legnagyobb feladata a festménygyűjtemény jelzetelése és részletes katalógus készítése, legnagyobb problémája pedig a helyhiány (az alagsori raktárakban kevés a hely), aminek megoldása a jövő feladata lesz. University of Toronto Archives Az egyetemi levéltár kéziratok és nyomtatott dokumentumok gyűjteménye, amelyek az egyetem működése során keletkeztek: általános közigazgatási iratok, különösen olyanok, amelyek a különböző karokon és tanszékeken keletkeztek, jegyzőkönyvek, levelezések, az egyetem oktatóinak személyes jellegű iratai; tudományos diákkörök publikációi; szakdolgozatok és disszertációk; fényképek, tervrajzok; mikrofilmek; hangszalagok. Minden olyan anyag, amelyet letétbe helyeztek a levéltárba, az egyetem tulajdonát képezik. A levéltár az Egyetemi Könyvtár (Roberts Library) épületén belül található, ezzel megteremtve azt a lehetőséget, hogy az egyetemi hallgatók egy helyen, könnyen hozzáférhessenek a szükséges anyagokhoz. A különböző karokról és tanszékekről a vezetők engedélyével szállítják be az iratokat az egyetem levéltárába. A levéltárosok felügyelete alatt történik a beszállított iratok, — melyek megőrzik eredeti rendjüket — dobozokban való helyezése. Az Egyetemi Levéltár gyűjteménye sokáig az Egyetemi Könyvtár Ritka Könyvek és Speciális Gyűjtemények nevű anyagában kapott helyet. 1965-ben nevezték ki az egyetemi levéltárnokot és ettől kezdve számítható a levéltár önálló élete. Ekkor dolgozták ki az anyag megőrzésére a legmegfelelőbb rendszert. Az anyag sokfélesége miatt — személyes jellegű iratok; hivatalos iratok; az egyetem által és az egyetemről készült kiadványok; szakdolgozatok; doktori disszertációk — a rendszerezésben más-más gyakorlati elvet kellett követni. A publikációk általában téma szerint, a szakdolgozatok az egyetemi fokozat, az év és a szerző szerint lettek rendszerezve. Két általános elvet azonban szem előtt tartottak: megtartani az anyagnak azt a rendjét, amit az illető intézmény kialakított; és a proveniencia elvét. A katalógus nem teljes, mivel a gyarapodás nagy, különösen a kéziratok terén. Az anyagot három csoportba osztották és minden csoportot más módon katalogizálták. A publikációkról szerzői- és címkatalógus készült. Néhány esetben a tárgy katalógusban található meg a keresett publikáció. Az olyan publikációk, amelyek 25 oldalnál rövidebbek, a Kézirat Katalógusban találhatók. A szakdolgozatok a szerzői- és címkatalógusba lettek felvéve, néhány esetben a tárgy katalógusba. A kéziratok, ül. nem nyomtatott anyagok számára is külön katalógus készült, ami a címen kívül megadja a beérkezés idejét és az anyag növekedési számát. A különböző jellegű anyagokat különböző színű kérőlapokon kell kérni. A publikációk kérőlapja sárga, a szakdolgozatoké fehér, 626