Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 3. szám - FIGYELŐ - Kozáry Andrea: Tanulmányúton a kanadai levéltárakban / 621–629. o.

Brymner utóda 1935-ig Arthur Doughty lett, akinek kettős célja volt: először a levéltárak befolyásának növelése és a még mindig magántulajdonban levő kéziratgyűjtemény megszerzése; másodszor: az eredeti dokumentumok publikálása. rr

Levéltámoksága" azonban nem a legszerencsésebb időszakra esett. A gazdasági világválság nagyban befolyásolta a levéltárak helyzetét Kanadában is. Pénzügyi nehézségek miatt beszüntették a fényképmásolatok készítését a kutatók számára, és átmenetileg bezárták a területi levéltárakat. Ezekkel az intézkedésekkel tulajdonképpen a legminimálisabbra csökkent a levéltári kutatómunka. A II. világháború után azonban újra megindult a gyűjtő- és kutatómunka. A levéltári program értelmében minden tartományban megszervezték az állami levéltárakat, melyeknek feladata lett a kormány iratainak és a magániratoknak a gyűjtése. Természetesen nemcsak kéziratok gyűjtése volt a feladatuk, hanem térképek, tervrajzok, fényképfelvételek és festmények összegyűjtése is. A program legfontosabb eredménye az Ottawai Országos Levéltár és Nemzeti Könyvtár 1967-es megnyitása volt. (A későbbiekben még részletesen foglalkozom az Országos Levéltárral.) Az Ontario államra vonatkozó legújabb levéltári törvény 1972-ben jelent meg. A törvény foglalkozik az eredeti dokumentumok megőrzésével, a levéltárak felelősségével, feladatkörével, a levéltárosok kötelességével, és közli a levéltárakra vonatkozó szabályokat is. A törvény értelmében a törvényhozó és végrehajtó szervek 20 év után kötelesek az iratanyagukat a tartományi levéltárba beszállítani a biztonságos megőrzés érdekében. A levéltár feladata az osztályozás, indexelés, katalogizálás, biztonságos megőrzés és a legfontosabb iratokról másolatok készítése és esetleges közzététele. A törvény részletesen felsorolja, hogy a levéltárnak milyen iratokat kell begyűjtenie. A tartományi levéltárnok feladata dönteni a nem hivatalos iratok megsemmisítéséről. Kanadában a levéltárosképzés még nincs megszervezve. Bármilyen egyetemi végzettséggel lehet valaki levéltáros, ha az illető intézmény őt erre a helyre kinevezi. Létezik ugyan egy 6 hetes tanfolyam levéltáros-jelöltek részére, azonban ezt elvégezni nem kötelező. Egyes vélemények szerint nem szükséges egyetemi levéltáros képzés, hiszen minden levéltár más, és úgyis a gyakorlatban lehet a szükséges ismereteket a legjobban elsajátítani, mások azonban (és szerencsére a többség) úgy vélik, hogy európai mintára meg kell szervezni az egyetemi oktatást, minimálisan két évben. Remélhetőleg, néhány éven belül ez meg is fog valósulni. Public Archives of Canada (Kanadai Országos Levéltár) Az 1872. június 20-án kelt rendelet értelmében hozták létre az Országos Levéltárat és nevezték ki azt a hivatalnokot, aki a levéltáraknak a gondját viselte. 1912-ben külön főhatóságot kapott és ettől kezdve nevezték Országos Levéltárnak. Az Országos Levéltárnak kettős feladata van. Mint kutatási intézmény egyrészt felelős minden olyan forrásértékű dokumentumért, amelyek kapcsolatban vannak az ország fejlődésével és értékesek Kanada szempontjából, másrészt gondoskodik a megfelelő kutatói szolgálatról és megkönnyíti az anyag hozzáférhetőségét. Az Országos Levéltár négy osztályra tagolódik: Kézirat-, Kép-, Térképosztály és a Könyvtár. 622