Levéltári Szemle, 28. (1978)
Levéltári Szemle, 28. (1978) 3. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Fábiánné Kiss Erzsébet: Segédhivatalnoki vizsga az 1849-i Hadügyminisztériumban / 605–610. o.
LEVÉLTÁRTÖRTÉNET Fábiánné Kiss Erzsébet SEGÉDfflVATALNOKI VIZSGA AZ 1849-1 HADÜGYMINISZTÉRIUMBAN 1849 tavaszán a Hadügyminisztérium a katonai felső törvényszékek szervezése során sort kerített arra, hogy a fogalmazókat és az alkalmazandó iktatókat és kiadót egy kisebb vizsga eredménye alapján válogassa ki. Az írásbeli vizsga március végén zajlott le. A kérdéseket Meirhoffer Károly hadbíró, igazságügyi osztályigazgató tanácsos állította össze. Más-más feladatokat kaptak a fogalmazók, és mást a segédhivatali állásra pályázók. A válaszokat szintén az említett igazgató tanácsos bírálta el. Arról nem esik szó az iratokban, hogy Meirhoffer az ügyviteli válaszok átnézéséhez segédhivatali főbb tisztviselőt hívott volna segítségül. Ez a körülmény magyarázatot ad arra, hogy a jónak talált válaszok sem felelnek meg a korabeli pontos gyakorlatnak és elméletnek. Ugyancsak a vizsga helye teszi érthetővé, hogy a jelöltek sok esetben miért beszélnek törvényszékről hivatal helyett, pertestekről, percsomókról az irattári egység helyett. A válaszokból azért képet kaphatunk a múlt században szokásos segédhivatali szerkezetről, az iratkezelésről. A segédhivatal elnevezés összefogta az iktatói, kiadói és irattári hivatalok egymástól különálló szervezeti egységeit. Az elkülönített iratkezelési fázisokból adódóan külön könyvekbe kerültek az iratokról készített feljegyzések. Erről az itt közölt válaszok, vizsgafeleletek is részletesen szólnak. Az egy iratra vonatkozó adatoknak külön könyvben való bejegyzésén kívül az ügyek áttekintését megnehezítette az is, hogy az ügyre vonatkozó valamennyi irat nem került egy alapszámra; nem alakult még ki az ügyirat fogalma a gyakorlatban. A vizsgázók válaszai részben visszatükrözik a Hadügyminisztériumban 1848-ban volt nehézkes iktatási gyakorlatot is, amelynek során külön betűrendes könyvekbe iktatták a beadványokat és a kiadványokat. — A vizsgázók szerint a kiadói könyv részben magában foglalta a belső kézbesítőkönyvet is; csak a házon kívüli postázásról vezettek külön jegyzéket. A vizsgázók fogalmazási készsége, nyelvhelyessége siralmas. Igaz, nem fogalmazói munkát végeztek, és mondataikon érződik a sietség, az izgalom. A németes szófordulatok, pontatlan kifejezések, szegényes szókincs és kényszeredett hivatali műszavak hemzsegnek a szövegben. A maitól zavaróan eltérő helyesírást kiigazítottuk. A vizsgán öten vetélkedtek a három állásért. A legjobbnak bizonyultak válaszát közöljük. Ezek név szerint a következők voltak: Szakonyi József hadi igazságügyi segédfogalmazó és hadbírói gyakornok, akit a legfelsőbb katonai törvényszéknél és az igazságügyi (hadügyi) osztálynál kiadóvá neveztek ki; Boldizsár János hadfeltörvényszéki ideiglenes 605
