Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 3. szám - Révész Tamás Mihály: A dualista állam sajtórendészete, 1867–1875 / 557–590. o.

Ám a pesti kormány, illetve kereskedelmi miniszterei a magyar törvények, s a magyar állam ellen agitáló külföldi hírlapok kiutasításával nem mindig érték el céljukat. A postadebit megvonásának gyakorlata ugyanis egyúttal nem jelentette valamennyi veszélyes nyomtatvány magyarországi terjesztésének megakadályozását. Különösen az első* esztendőkben állt felvértezetlenül a központi és helyi igazgatási apparátus a határállomásokon legálisan átjövő, veszélyes tartalmú hírlapok, nyomtatványok postacsomagjaival szemben. Mert bár a genfi Vorbothe beszivárgása után — a hasonló esetek megelőzésére—a pénzügyminiszter körrendeletben utasította valamennyi magyar vámhivatalt arra, hogy a „külföldről érkezendő nyomtatványok megvizsgálása alkalmával ... a közcsendet veszélyeztető iratokra kiváló figyelmet fordítson, s azokat ... a legközelebbi politikai, illetőleg rendőri hatóságoknak haladéktalanul beküldje,"

163 a kitiltott külföldi sajtótermékekkel szemben megkövetelt fináncszigor azonban a tizenöt latnál könnyebb csomagok esetében, lévén ezek közönséges postai küldemények, már nem jelenthettek orvosságot. A kisebb súlyú hírlapcsomagok ugyanis elkerülték a vámhivatal helyiségeit, s így azok akadály nélkül érhettek célba. E csomagok átvizsgálására pedig a kereskedelmi miniszter aligha adhatott volna ki utasítást. Szlávy József, a kereskedelmi tárca vezetője maga is nyíltan megállapította, hogy a közönséges postai küldemények tartalmának átvizsgálása egyrészt „a nemzetközi contraktusokként tekinthető postaszerződések föltételeibe ütköznék", másrészt pedig a levéltitok sérthetetlenségével sem volna összeegyeztethető ... s törvényellenes volna."

164 A postai szállítás jogának elvonása tehát csak az országba nagyobb példányszámban beérkező ellenséges orgánumok ellen jelentett fegyvert,

165 s a mozgékonyabb, de befolyásukban nem elhanyagolhatóan veszélyes röpiaratokkal szemben teljesen hatástalan maradt. Jegyzetek 1 Magyarországi Rendeletek Tára 1867. (Továbbiakban: R. T.) 8—23.1. 2 Uo. 16.1. 3 L. az 1848. XVIII. t. ez. 30. §-át, mely szerint „Újság, vagy időszaki lap, mellynek tartalma akár részben, akár egészen, politikai tárgyak körül forog, és havonkint legalább kétszer jelenik meg, csak a következő feltételek teljesítése mellett adathatik ki: 1-ör: Melly hatóságban a lap megjelend, annak alispánjához, főkapitányához, polgármesteréhez benyújtatik a nyilatkozat, mellyben ki leend téve a tulajdonos, vagy felelős kiadó, vagy felelős szerkesztő neve, laka és a nyomda, mellyben a lap nyomtatni fog, s a hatóság elnöke ezt a minisztériumnak bejelenteni köteles. 2-or: Ha a lap naponkint jelenik meg, biztosítékul 10.000 forint, ha ritkábban jelenik meg, 5.000 forint tétetik le ..." 4 Csaknem bizonyos, hogy a sajtóügyek kezelésére, az erre illetékes szervek feltüntetésével, szabályzat a dualista állam első tíz esztendejében nem született. A politikai gyakorlat azonban — ha nem is egyértelműen —, az évek során kialakított egy olyan 576