Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 3. szám - Leblancné Kelemen Mária: Újabb törekvések a középiskolai történelemoktatás támogatására a Nógrád Megyei Levéltárban / 547–555. o.

Leblancné Kelemen Mária ÚJABB TÖREKVÉSEK A KÖZÉPISKOLAI TÖRTÉNELEMOKTATÁS TÁMOGATÁSÁRA A NÓGRÁD MEGYEI LEVÉLTÁRBAN

1 A Levéltári Szemle 1972/1. számában (68-73.1.), Törekvések a középiskolai történelemtanítás támogatására a Nógrád megyei Levéltárban című tanulmányban összefoglaltuk, hogy az 1968-ban Salgótarjánba visszakerült Nógrád megyei Levéltár szűkös körülményei mellett hogyan próbálta segíteni a megyei történelemoktatást. Azóta 6 év telt el. A Levéltár körülményei hatványozottan rosszabbodtak, érthető tehát, hogy újabb megoldás keresésén fáradoztunk, annál is inkább, mivel az élet közben nem állt meg, sőt a történelemmel mint tantárggyal kapcsolatban bizonyos kérdéseket csak az utóbbi időben sikerült egyértelműen tisztázni. Az 1960-as években életbe léptetett új tanterv, majd a tantervmódosítások, a lépcsőzetesen megvalósított tananyagcsökkentés, az ezzel párhuzamosan megjelenő tartalmában változatlan, csupán tipográfiailag változott tankönyvek, a korszerű történelemoktatással kapcsolatos viták, mind-mind azt mutatják, hogy élő, eleven probléma a történelemtanítás kérdése. Előtérbe került, megnövekedett a köztörténeten belül a helytörténet szerepe a mindennapi életben, a történelemoktatásban. Az 1960-as években életbe léptetett új tanterv előírja, hogy „az országos történelem tanítását helytörténeti vonatkozásokkal is ki kell egészíteni s évfolyamonként 2-3 órát kell - esetleg múzeumban vagy levéltárban tartott óra keretében - helytörténetre fordítani."

2 Az 1961-ben a Zala megyei helytörténeti olvasókönyv megjelentetésével elindított hasznos mozgalom időközben kiterebélyesedett. Napjainkban már alig van megye, ahol a levéltár meg ne jelentette volna helytörténeti olvasókönyvét. (A Nógrád megyei helytörténeti olvasókönyv 1976-ban jelent meg Nógrádi évszázadok címmel.) Dr. Szabó Károly a Történelemtanítás hasábjain (1976/4. sz.), Dr. Kiss Géza pedig a Levéltári Szemlében (1976/1. sz.) foglalkozik a helytörténeti olvasókönyvekkel. Hasznosságukat, célszerűségüket kiemelik, de ugyanakkor arra a kérdésre is keresik a választ, hogy miért nem használják mégsem a pedagógusok olyan mértékben, mint lehetne, mint kellene!? Sőt az „elzárkózó közömbösek tábora" magatartásának okát is vizsgálja Kiss Géza, a pécsi Tanárképző Főiskola tanára. Megállapítja „ ... sok tanárunk sokféle úton jár s közülük csak kevesen ismerik azokat a lehetőségeket, amelyek nyomán a gyakorlatban is egymásra tud találni a tanár, a diák és a helytörténet." Bár megállapítja, hogy ,, az olvasókönyvek ... rendkívül gazdagon ontják az országos történelmet helyi színekkel gazdagító részleteket", a jövő útját mégis abban látja, hogy olyan olvasókönyv szülessen, „amely tematikájában a tantervi követelményeknek alárendelten, kizárólag az iskolai történelemtanítás céljait fogja szolgálni."

2. 547