Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 3. szám - Dóka Klára: Az Országos Öntözésügyi Hivatal szervezete és iratainak forrásértéke / 525–532. o.

miniszter volt Gömbös első kormányában. 16 Jó kapcsolatokkal rendelkezett a közép- és nagybirtokosoknál, ezért esett rá Gömbös választása, bár politikai nézeteik különbözőek voltak. 1935-ben az ellentét annyira kiéleződött, hogy Kállay lemondott a miniszteri címről, és Darányi Kálmán vette át hivatalát. 17 1937-ben, Gömbös halála után Kállayt politikai meggondolásból nevezték ki az öntözésügyi Hivatal élére. 1942 áprilisáig, mi­niszterelnöki kinevezéséig megtartotta hivatalát. A műszaki ügyek intézésébe nem folyt bele, a tényleges irányítás az elnökhelyettes, Lampl Hugó miniszteri tanácsos kezében volt. Lampl 1883-ban született, 1907-ben került a Földművelésügyi Minisztérium szolgála­tába: a Kvassay zsilip építésénél, majd a csepeli kikötőnél dolgozott beosztott mérnök­ként. Lampl Hugóval együtt Freytag Ferenc, Paunz Rezső műszaki tanácsos, Filep Lajos, Németh Endre, Riszdorfer József főmérnök, Vázsonyi Ádám, Benedek Pál mérnök került át a Földművelésügyi Minisztérium állományából az újonnan szervezett Hivatalba. 18 1942. május 1-től a távozó Kállay helyett Lampl Hugót ideiglenesen elnökké nevezték ki, majd 1943. január 23-tól véglegesítették. 19 Az öntözésügyi Hivatal megszervezésében politikai és gazdasági tényezők egyaránt szerepet játszottak. A kormányzat segítséget adott a birtokosoknak — elsősorban a közép­birtokosoknak —gazdaságuk korszerűsítéséhez, de politikai téren várta tőlük a támogatást. Az állami építkezés munkalehetőséget adott a tiszamenti mezőgazdasági munkásoknak, kubikusoknak is. A Hivatal létrehozása gazdasági szempontból is nagy jelentőségű volt. Központi irányítással nyílt lehetőség arra, hogy az ország legszárazabb területein, álla­mi segítséggel az öntözést megszervezzék, túllépve a korábbi rétöntözéseken, és a bol­gárkertek módszerein. Az Alföld öntözéséhez nagyobb befektetést igénylő létesítmé­nyekre, öntözőcsatornákra, szivattyútelepekre volt szükség. Az adott technikai feltéte­lek mellett azonban gazdaságosnak ígérkezett a ráfordítás, mert az öntözővizet — a jelen­leg is legkorszerűbb módon, permetező öntözéssel tudták hasznosítani. Az Öntözésügyi Hivatal 1937—1941 között öt osztályból és számvevőségből állt. Az elnöki osztály a hivatal személyi és dologi ügyeivel, kölcsönökkel, jogi és pénzügyi kihatású problémákkal foglalkozott. Vezetője Dr. Horváth Dénes, kincstári jogügyi igazgató volt, személyzetéhez 3 irodai alkalmazott tartozott. Az elnöki osztály irányí­totta a segédhivatal működését, ahol Moldán Béla segédhivatal vezetőn kívül 6 gépíró és 2 irodai alkalmazott tevékenykedett. A tervezési osztály folyócsatornázási munkák­kal, duzzasztók, hajózsilipek, vízkivételi művek általános, részletes terveinek készítésé­vel és költségvetési ügyekkel foglalkozott. Vezetője Freytag Ferenc műszaki tanácsos, helyettese Riszdorfer József főmérnök volt, személyzete pedig Benedek Pál beosztott mérnökből, 6 napidíjasból és 3 rajzolóból állt. Az építési osztály a létesítményekkel kapcsolatos műszaki és gazdasági teendőket látta el, szerződéskötéssel, leszámolással, felülvizsgálati ügyekkel foglalkozott. Vezetője Paunz Rezső műszaki tanácsos, helyet­tese Serf Egyed mérnök volt, a személyzetet Vázsonyi Ádám mérnök, 3 napidíjas és 2 irodai alkalmazott egészítette ki. A vízhasznosítási osztály összetett munkát végzett, öntözőgazdasági ügyekkel, kí­sérletekkel, szervezési és propaganda feladatokkal foglalkozott, ezen kívül az öntöző­csatornák tervezése, a terveket megelőző felvételek készítése tartozott feladatai közé. 527

Next

/
Oldalképek
Tartalom