Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 2. szám - KRÓNIKA - Horváth Zoltán–Pecze Ferenc: Két évtized nemzetközi tudományos együttműködésének újabb eredményei: a 16. (budapesti) jogtörténeti konferencia / 459–465. o.

A plenáris ülés és a szekciók programját szervezési okokból részben módosították vagy esetenként kiegészítették. A varsói B. Lesnodorski, Bukowska-Gorgoni, a várnai K. Telbizov, a bécsi Hoke, valamint Sik Ferenc, Ruszoly József, Sápi Vilmos és mások napirendre tűzött témái, illetőleg a soron kívüli részvételek mind a rendezvény tudományos hitelét növelték. Figyelmet érdemel Gyalay Mihály a programban eredetileg nem szerepelt tájékoztatása, hogy ,A magyar igazgatástörténeti helységnévlexikon" elkészült. Ezt a feldolgozási előmunkálatok szintjén szűkebb szakmai körben már ismert ,,adatbank"-ot a kutatók most az Országos Széchenyi Könyvtárban, az MTA Könyvtárában, az Országgyűlési Könyvtárban, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban, a bécsi Egyetemen és más intézményeknél használhatják. Három kötete (1723—1944) kereken 12 és fél ezer helységnek a mindenkori államterületeken változó igazgatási beosztását és a bennük letelepült nemzetek nyelvein meghonosodott elnevezéseket tartalmazza. Ez a tanácskozás megerősíti a tételes diszciplínák képviselőinek a megnyitó ülésen is kifejtett felismerését, hogy a jogtörténészek nemzetközi együttműködésének, valamint ezen belül főleg az igazgatástörténeti kutatók kibontakozó példás munkájának nemcsak a jogtudomány szempontjából van jelentősége. A világ minden táján lényeges változások mennek végbe a közigazgatási egységek megszervezésénél. Napjainkban új államok létesülnek, de a tekintélyes múlttal rendelkező országokban is a politikai, társadalmi, gazdasági viszonyok a meglevő közigazgatás korszerűsítését, a közigazgatási egységek határainak a módosítását teszik szükségessé. Nem közömbös tehát annak jogtörténeti kutatása, hogy a közigazgatási szervezet kialakításánál mely tényezők is milyen szerepet játszanak. Különösen előnyösen használhatják a jogtörténészek útján nyert ismereteket, kutatási eredményeket a most alakuló államok, közigazgatási egységek. Ezeken a tapasztalatokon okulva, esetleg az egyes fejlődési szakaszok átugrásával, alakíthatják ki a maguk igazgatási szervezetét. Ahhoz viszont, hogy az igen jelentős munka eredménye közkinccsé váljon, szükség van a konferenciák anyagának kiadására. Ennek megkönnyítésére is indokolt volna a nemzetközi összefogás, amely az eredmények feltárásában már megnyilvánul. Ugyancsak érdemes lenne az eddig megtartott tudományos tanácskozásokról a több idegen nyelven már közzétett áttekintést magyarul is megjelentetni. Mindinkább jelentkezik annak kívánalma, hogy a nemzetiségi tudósok munkáit anyanyelvükön is publikálják. A szocialista társadalomban ez a fejlődés irányával összhangban áll. Ennek gyakorlatát a többi között a smolenicei egyetemtörténeti nemzetközi konferencia (1971), valamint a Jogtörténeti Tanulmányok III. kötete (Budapest, 1974.) és más tények igazolták. Sok ország tudósainak bensőséges internacionalista együttműködése lehetővé teszi, hogy a jogtörténészek fórumain a szomszédos baráti államok bármely anyanyelvű kutatói résztvegyenek. E többlet-teljesítmény révén is az egyetemes művelődés tárháza gyarapodik. 464