Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 2. szám - KRÓNIKA - Horváth Zoltán–Pecze Ferenc: Két évtized nemzetközi tudományos együttműködésének újabb eredményei: a 16. (budapesti) jogtörténeti konferencia / 459–465. o.

Egyetemes jogtörténetírásunk is (Horváth Pál) arra mutatott rá, hogy az oroszországi polgárság térnyerése a cári önkényuralom államigazgatásában korlátozott volt. Csupán a központi kormányzat által szigorúan ellenőrzött helyi önkormányzati pozíciók megszerzésére szorítkozott. Fent hivatkozott főreferátumában Litvinova a helyi szovjetek felépítésében a választás, a demokratikus centralizmus, az államszervek egységének elveit emelte ki. A lettországi helyi szovjetek biróságigazgatási funkpióit E. J. Stumbina tárta fel. Nemzeti referátumban Melzer az NDK első forradalmi városigazgatásának történelmi jelentőségét elemezte. Ezek az előadások többnyire erős elméleti megalapozottsággal tűntek ki. A szocialista országok jogtörténészei, amint ez a korábbi konferenciákon is megmutatkozott, számottevő szintetizálható feldolgozásokkal rendelkeznek: Az előadások további része a megadott témakörrel több ágon kapcsolódott. Ezúttal Horváth Pál elaborátuma a Frank-Könyvtár'művelődés- és jogtörténeti szerepét domborította ki. A ritka becsű könyvészetben a francia, olasz felvilágosodás, a porosz egyetemi reformgondolat stb. köteteitől a korabeli szakművekig tízezernyi egység halmozódott fel. E szellemi kincsnek a főváros kezeléséből az Egyetemi Könyvtárba a neoabszolutizmus alkonyán bekövetkezett „átadáskényszere" egymagában tanúsította az állomány kiugró értékeit. Az egymással szomszédos Hajdúság és Szabolcs megye közigazgatásának bemutatásánál az utolsó száz év előtti kérdések is felvetődtek. Előbbiről Stipta István, utóbbiról Bernáth Zoltán számolt be. Közben a városigazgatás (pl. Nyíregyháza) fejlődésének helyi sajátosságaira is kitértek. A rendezőség gyakorlati jogászok kutatási eredményeinek programba iktatásával jogtörténeti nemzetközi konferenciáink régi hagyományát elevenítette fel. Révész T. Mihály a sajtóigazgatást a kormány és a helyi szervek viszonyának keresztmetszetében fejtette ki. A főváros gazdasági igazgatásáról a két világháború közötti időből Szekeres József, Csizmadia László pedig a magyar idegenforgalmi regionális igazgatásról adtakelő. A tanácskozás méreteinek és a róla írható beszámoló korlátozott terjedelmének szerencsés ellentmondása nem teszi lehetővé, hogy eseményeiről arányos képet adjunk. Ezért a még nem említett országos referátumok sorában E. Melichar (az utolsó száz év osztrák városi és regionális igazgatása); K. Maly (a cseh területek helyi igazgatásának fejlődési tendenciái 1848—1945); L. Pauli (a lengyel városi és regionális igazgatás kialakulásának főirányai) anyagait emeljük ki. V. Ogris a lajtántúli neoabszulutizmuskori kerületi hivatalok, V. Urfus a csehországi város és igazgatása jogi fogalmában a legutóbbi száz év folyamán végbement változások kérdésivel foglalkozott. Főreferátumában V. Gionea a két világháború határolta időszak romániai igazgatásszervezetének alapvonásait ismertette. A katowicei J. Ciagwa a lengyel-sziléziai önkormányzat 1922-től 1939-ig fennállott szervezetének sajátosságait mutatta be. 463