Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 2. szám - IRODALOM - Kovács Istvánné: A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve III. kötet. Szerk.: Gazdag István. Debrecen, 1976. / 428–431. o.

Bársony István a tanulmánykötetben a Bihar megyei egyházbirtokok jobbágynépességét tanulmányozta a XVII. század első harmadában. Az 1552. évi összeírás az egyházi birtokok falvainak pusztulását mutatja. Az 1728-as összeírás alapján a megye birtokviszonyainak adatai azt mutatják, hogy három és fél évtized alatt a birtoklást tekintve az egyházi birtokok elérték, sőt túlhaladták a XVI. század közepének szintjét. Az egyházi birtokok népességét járások s családok. szerint vizsgálja, s a világi birtokok népességi adataival összehasonlítja. A népességviszonyok vizsgálatánál a megyei adóösszeírásokat is kutatta. A szerző az egyházi birtokok jószágállományának összeírásából azt a következtetést vonta le, hogy az egyházi birtokok a XVIII. század első harmadában bár a megye közel felét jelentették, de gazdasági súlyuk és szerepük elmaradt a birtokviszonyok által tükrözött arányok mögött. Orosz István a Hajdúkerület városaiban kiegészítő termelési ágként meghonosodott szőlőtermelést dolgozta fel a XVIII—XIX. században. A hat hajdúváros szőlőtermelése a szőlőbirtok jogállása miatt a hajdú földtulajdon megkülönböztető jegyeit viselte. A tanulmány az 1715-ös adóösszeírások, az 1780-as év 1850-es évek kataszteri térképei alapján a legrégebbi szőlőskertek helyét is meghatározta. Az 1770-es évekből fennmaradt területi dikajegy zekékből, s a mérnöki felmérések megbízható kimutatásaiból a szőlők terjedelmét, s a szőlőterület növekedésének folyamatát is közölte. A szőlőfölddel kapcsolatos jogszokás történelmi változásait s a közösségi szabályozás szerepét is feltárta a szerző. A szőlőművelés folyamatáról, terméseredményekről, hozamokról, borfogyasztásról, az értékesítés rendszerének változásairól a Hajdúságra jellemző sajátságokat emelte ki a tanulmány. Béres András munkája a XIX. század eleji Hortobágy állategészségügyére vonatkozóan végzett néprajz-történeti kutatásokon alapul. Bemutatja Debrecen város állatgyógyászatára, állategészségügyére hozott rendelkezéseit, melyek nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a Hortobágyon egészséges állatállomány alakuljon ki. Nyomon követi a tapasztalat által kialakult megelőző tevékenységet és gyógyítási módokat. A tanulmány külön érdeklődésre tarthat számot azért is, mivel a hortobágyi állattartás eddig kevésbé vizsgált területére vonatkozó kutatások közzétételével érdekes és értékes néprajzi ismeretanyag megismerését tette lehetővé. A XIX. század második felében a gazdasági elmaradottság orvoslása és a magyar parasztság hagyományos gazdálkodásának átalakítása vált szükségszerűvé. A szakemberképzés és a gazdasági szakoktatás megszervezése országosan megindult. Ez a tanítóképzés reformját is jelentette. Mervó Zoltánná tanulmánya megismertet bennünket a debreceni Tanítóképző Intézet gyakorlati ismeretek tárgy oktatásának* bevezetésére irányuló törekvéseivel. A tanítóképzők tanterve módosult, a reál tudományok, a mezőgazdasági ismeretek méltó helyet kaptak. A leendő tanítókat a gyakorlati oktatásra is felkészítették. A tanulmány fel429