Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 2. szám - IRODALOM - Jároli József: Soós Imre: Heves megye községei 1867-ig. Eger, 1975. / 423–426. o.

összeírok elől is. Érdekes példa erre Andornak község esete, amelynek lakói a falu határában levő pincékben élték át a kritikus időszakokat, sőt az adószedők kétszer, 1669-ben és 1714-ben ott is írták össze őket. A népesség tehát a természetes búvóhelyeken menedéket találhatott az ellenség, de az adószedők elől is. Ezért van az, hogy egyik összeírásban az elhagyottnak feltüntetett községek a másik összeírás készítésekor mintegy varázsütésre ismét lakottak. A török iga alól felszabadult hevesi nép a bevándorlókkal, akik vagy szökve, vagy telepítési akció keretében kerültek a megyébe, tudta ismét termővé, a földesuraknak jövedelmezővé tenni a hadakjárta földet. Nem kevésbé izgalmas évszázad a községek életében az 1770—1868-ig terjedő sem. A Mária Terézia úrbérrendezés, az úrbéri regulációk, a legelőelkülönözés, a jobbágyfelszabadítás, az úrbéri birtokelkülönözés, tagosítás befejezése, a szőlődézsma megváltása generációk helyzetét döntően befolyásolta a községekben. Az összegzés valamennyi fejezetéből alapos ismereteket szerezhetünk a jobbágybirtok, a szolgáltatások, az adózás dolgairól, a földesúri és a községi bíráskodás, az önkormányzat alakulásáról, a különféle jobbágyi és zselléri kategóriák kialakulásáról és jelenlétéről. A kötetben szereplő 118 község feudáliskori történetének legfontosabb mozzanatai az összefoglalás általánosító megállapításai fényében nyerik el valódi helyüket. A községtörténeti összegzések nem a monografikus igény jegyében íródtak. A középkor századait az eddigi irodalom által feltárt adatokkal világítja meg, míg a XVIII-XIX. századra vonatkozóan színes, eredeti kutatásból származó adatokat ad közre. Valamennyi községnél megtudjuk a földrajzi hely, a szántóföldek stb. jellemzőit, a birtokos családok, a jobbágyság helyzetének változását a századok folyamán, a Mária Terézia úrbérrendezéstől a tagosításokig eltelt egy évszázad legfontosabb mozzanatait. A községtörténetek végén a telkek megoszlását, azok nagyságát, a házak, a családok, a lélekszám adatait táblázatos formában közli a szerző. Minden községnél utalás történik a pecsétek címeralakjaira is. A munka műfaját elég nehéz lenne meghatározni. Elsősorban adattár, de valójában sokkal több annál. Számtalan színes adatot ad közre a községek mindennapjaira utaló iratokból, ami kicsit olvasókönyv jelleget is ad a kötetnek. Mindezt véleményünk szerint, többek között a megye speciális aprófalvas jellege is indokolja. Ahhoz, hogy az egyes települések helytörténeti kutatása eredményesen fungáljon, biztos adatbázisra, és az összefoglalás általánosító ismereteire van szükség. Az adattári jelleg létjogosultsága mellett szól az is, hogy ma már szinte hozzáférhetetlenek azok a régi megyei monográfiák, és más korábbi kiadványok, amelyből a kutató és a történelmet tanító pedagógus ismereteket nyerhet. Arról nem is beszélve, hogy az újabb kutatásokat közreadó publikációk sem mindig jutnak el a legkisebb községekbe. Soós Imre a kötet anyagához példásan alapos szó és fogalommagyarázatot adó fejezetet is iktatott, ezzel tovább könnyítve a múlt iránt érdeklődők dolgát. 425