Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 2. szám - ADATTÁR - Seereiner Imre: Úriszéki bíráskodás a Károlyiak salánki uradalmában a XVIII. század végén / 399–416. o.

1813-ban találunk újabb adatokat az 1811. november 19-20-án megkísérelt végrehajtás ügyében. A salánki uradalmi fiskális jelenti az úriszéknek: a várnagy, majd a helytartótanács előterjesztése útján a királyi tanács döntött 1812-ben, 6538. számú döntésében utasítja a várnagyot parancsolatának végrehajtására. Eszerint: mielőtt a végrehajtáshoz katonai erőt vennének igénybe, kötelesek még egyszer tárgyalni az öt helység elöljáróival és őket a végrehajtás erőszak nélküli elintézésére rávenni. A vármegye által kirendelt küldöttség tárgyalt az alperes helységek elöljáróival és megállapodott a békés végrehajtásban. Az úriszék felkéri az elölülőt, hogy a törvényes tanúbizonyságtevőkkel együtt járjon el. Erre meghatalmazást is ad nekik (25). Az úriszék rendelkezik a végrehajtás útján megszerzett erdők használatáról, arra az időre, míg azt az uraságok között fel nem osztják. Az ügy 1816-ban is szerepel az úriszék napirendjén. Felolvassák a helytartótanács 1815. október 10-én hozott 27445. számú parancsolatát, mely az öt helység kérelmére ad feleletet. Megállapítja, hogy a korábban polgári úton hozott döntés megfellebbezhetetlen, tehát kérelmüket elutasítják. Az erdő használata vonatkozásában utasítja a vármegyét, hogy a faizás kérdését az Urbáriumnak és ezen parancsolatnak megfelelően rendezzék. Az úriszék tehát most az erdő használatát: faizást rendezi. A túlzott mértékű tűzifaizás és a bosszúból való fakivágás megelőzése érdekében szükséges felvigyázók alkalmazása. Fizetésüket a gazdáktól beszedett összeg alkotja. A gazdáknak évi 1 Ft fizetése mellett megengedik a házi szükséglet kielégítésére elegendő tuzifaizást, az erdőbíró által egy héten kijelölt két napon. Az épületekhez szükséges fa kérdésében úgy határoztak, hogy kérelmet kell benyújtani, melyet az erdőbíró hagy jóvá. (26) Az úriszéktől Dobsa István erdőbíró kéri az öt helységben lakó földesurak összehívását, mivel erre szükség van pl. cédula kiállításakor, elszámoláskor, tüzelő és épületfa engedélyezésekor. Az úriszék a vármegye egyik szolgabíráját (egy esküdt társával) rendeli ki a név szerinti összeírásra. (27) Ezután a főerdőbíró jelenti, hogy a közös erdő Fekete-patak felé eső Nyíres és Bolyva határ nevű része a rendszertelen favágás következtében múlt télen szinte teljesen elpusztult. Az .úriszék kinevezi erdőbirtokosnak Buday Menyhért fekete-pataki földesurakat, akinek feladata az erdőre való fokozott vigyázás, cédulák ellenőrzése. Ezenkívül még Öt erdőkerülőt is felfogadnak. (28) A főerdőbíró ezután másik ügyben tesz jelentést: az a tapasztalata, hogy a Károlyi-ház a közös erdőből a maga részére egy területet kizárólagosan elszakítani kíván. Ezen ügyben a vármegyének írásbeli jelentést küldött. Ezenkívül jelentést tesz arról, hogy a túlzott erdőhasználat miatt elpusztult közös erdőrészt Buday földbirtokos szántónak, kaszálónak alakította át és kizárólagosan kívánja használni. Az úriszék sürgeti a Károlyi-házat a földesurak közötti erdő fel osztási per megindítására, melynek költségeit az említett erdőrész eladásából származó összeg fedezné. Egyébként a pert a többiek kívánják megindítani. A másik ügyben hozott döntés: ismételten figyelmeztetik Buday földbirtokost, hogy az erdőrész kiszakításától tartózkodjék. (29) 403