Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 2. szám - ADATTÁR - Pecze Ferenc: A hazai agrárfelsőoktatás hálózatának kialakulása 2. / 367–398. o.

Országos Gazdászati és Erdészeti Tanintézet létrehozására a székhelyváros földterületet engedett át. Az alapítás formalitásait még a Helytartótanáccsal 1866-ban rendezték. A tényleges megnyitásra a földművelésügyi minisztérium irányításával 1868. októberében került sor. Igazgatója Tormay Béla, tanárai Deininger Imre, Lakner József és mások voltak. Figyelemre méltó, hogy itt a debreceni kollégium tanítóképezde növendékei (pl. az 1869—70 tanévben 16-an) gazdasági szakoktatásban részesültek. Csakhamar ez is, miként keszthelyi előképe, az Országos Gazdasági Felsőbb Tanintézet nevet kapta. Az eredeti terveket az erdészképzésről végül el kellett ejteni, ugyanabból az okból, amiről a Selmecbányái, illetőleg a keszthelyi társintézetek összefüggésében már szó volt. A debreceni intézet közvetlen helyi előzményekre nem tekinthetett vissza, eleinte szűkös lehetőségekhez jutott. Hivatalos elnevezése az 1874—75 tanévtől — más társintézményekhez hasonlóan — Gazdasági Tanintézetre változott. Hagyományokban ugyan a magyaróvárival vagy a keszthelyivel nem vetekedhetett, de felsőfokú tanintézetté átminősítésre várományos volt. Ez a kedvező fordulat később majd be is következik, aminek részletezésére megfelelő helyen visszatérünk. (112) Ez a keleti országrészre tevődött intézetalapítás egyetlen városon és környezetén túlmutató jelentőséget hordozott. Létrehozásával az agrártanintézetek arányosabb regionális elhelyezésének szemlélete is utat tört. Valamennyi korábbi társintézet székhelye ugyanis (állatorvosi, kertészeti, keszthelyi, magyaróvári, Selmecbányái) az ország nyugati területsávjába esett. A telepítéseket többnyire a magánmecénások adottságai és készségei döntötték el. Földrajzi fekvés szerint az agrártanintézetek keleti határa a Duna képzeletben meghosszabbított Észak-Déli tengelyében húzódott. Ezt a vonalat csupán szórványos — az előző részben jelzett — kísérletek és kezdeményezések (pl. a XVIII. század végén az egri jogakadémián agrártárgyak kollégiumai, kolozsvári állat gyógyintézet) lépték át. A kiegyezésekkel az agrárszakképzés ügyének állami gondozása révén az addig elhanyagolt tájak igényeit is nagyobb figyelemben részesítették. Bár a régebbi keletű tanintézetek az újabbakhoz képest sokáig előnyben voltak. A tudományos-pedagógiai örökségek az oktatásszervezet magasabb fokozatra emelését megkönnyítették. Más indítékokból ugyan Sporzon Pál keszthelyi igazgató 1870 novemberi előterjesztésében szintén a regionális arányosítás mellett szólt. Saját intézetének feláldozása, Ül. kertészeti és borászati tanintézetté való átszervezése árán kívánt egészségesebb területi megoszlást kialakítani. Mivel szerinte Keszthelynek „van közelben elég vetélytársa (M. óvár, MÖdling, Bécs, Körös" — utóbbi a szlavóniai Krizevci), ezért intézetét Rimaszombatra vagy más észak-keleti városba kell áthelyezni. Hasonlóképpen a parlamentben is 1871 végén a keszthelyi tanintézet örökében (vagy fennmaradása esetére is) szabadkai és kassai felsőfokú agráriskolák létrehozásáról tárgyaltak. Szabadka város Mikits Ernő képviselő tolmácsolásában jelentékeny anyagi terhet volt kész vállalni. Újabban Misoczki Lajos feltárta, hogy 1871-ben felsőbb gazdasági tanintézet szervezése érdekében a kormányhoz Gyöngyös is feliratot intézett. Szerették volna a ,gazdászat minden nemét" műveltetni, mivel „számos mérföldön át gazdasági tanintézet nem találtatik"' A képvi386