Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 2. szám - ADATTÁR - Pecze Ferenc: A hazai agrárfelsőoktatás hálózatának kialakulása 2. / 367–398. o.

előírta. E szerzők ugyanis közlik, hogy „po pervom usztavu akademija imek cel'ju.raszprosztranenie szvedenij po szel'szkomu hozjajsztvu ilugovodsztvu..." De ettől részben eltérően Balasev fent hivatkozott későbbi egyetemtörténeti munkája az intézet mezőgazdasági és erdészeti jellegéről írt, ahol az ars veterinariát is oktatták. A további alapítások sorában nevezetesebbek a tartui állatorvosi, az ogyesszai kertészeti (1844), ill. umanji (1859-től) stb. szaktanintézetek voltak. (85) Különösen a kertészeti képzés szakágazati differenciálódása következett be igen korán. Első tanintézete a Szofievka Dendrológiai Park állományára támaszkodott, amelynek alapjait 1795-ben vetették meg. Az agrárművelődésben a magyar—orosz kapcsolatok hagyományai is a messzi múltban gyökereztek. A pavlovszki iskoláról a többi között Tessedik S. és A. Szamborszkij (Zámborszky) értekeztek, valamint pályamunkák, ill. fordítások készültek. Ezekről a kölcsönhatásokról a leningrádi levéltárban értékes forrásokat őriznek, továbbá Váradi-Sternberg János és Tóth Lajos újabb publikációi fontos tájékoztató adatokat tartalmaznak. (86) Az oroszországi agrárfelsőoktatás és szaktudomány kimagasló egyéniségei, a feudális elmaradottság, valamint a cári oktatásszervezet közönye ellenére, számottevő eredményeket mutattak fel. Egyik úttörő teljesítményről G. Sz. Grinj a „Sztarejsaja v sztrane kafedra pocsvovedenija" című egyetemtörténeti visszapillantásában számol be. Ez a tanulmány a talajtan művelőinek (Dokucsajev, Szibircev) mindmáig jelentőséggel bíró klasszifikációs kutató tevékenységét méltatja. A diszciplína tanszékét a harkovi agrártanintézet jogelődjének novoalekszandrijszki időszakában (1894) teremtették meg. Ezt Kornev, Grinj, Litvinenko és mások az első hasonnemű oktatásszervezeti egységnek tartják. Huzamos időn át az 1835-ben átszervezett moszkvai földmérőképző tanintézet a következő évtizedek szükségleteinek kielégítésére nagy számú szakembert bocsátott ki. (87) A többi kelet európai és a délkelet európai országokban önálló agrárfőiskolák a XIX. század derekán még nincsenek. így a román, a bolgár, a szerb, a görög stb. felsőoktatási szervezet kialakítása évszázados késést szenvedett. A klasszikus egyetemi modellt utánzó intézetek primordiumai akkor (athéni 1837, jászvásári 1860, belgrádi 1863, bukaresti 1864, szófiai 1888 stb.) jelennek meg, amikor másutt már önálló agrárfőiskolák is voltak. Kivételnek számít az előző fejezetekben említett és alább még tárgyalandó kolozsmonostori tanintézet (1869), amelyet a mai Románia területén Erdélyben a kolozsvári Dr. Petra Groza főiskola jogelődjének tekint. A Balkán félsziget országaiban a rokontanintézetek majd jóval a századforduló után jönnek létre. (88) A most vizsgált múlt század 60—70-es* éveiben az egyik jelentékeny tanintézet a hohenheimi Landwirtschaftliche Hochschule (utóbb UniversitSt Hohenheim három karral) volt. Ez a magyaróvárival egyidős rokonintézmény ekkorra kereken fél évszázados tapasztalatokat halmozott fel. Fentebb láttuk, hogy mindkét tanintézet más országbeli hasonló alapítási törekvésekhez vonzó példát szolgáltatott. A berlini erdészeti akadé376