Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 2. szám - ADATTÁR - Pecze Ferenc: A hazai agrárfelsőoktatás hálózatának kialakulása 2. / 367–398. o.

De a szakfőiskolák létesítését a feudális maradiság képviselői, a káros következményekkel számot nem vetve, többnyire célzatosan hátráltatták. Az erre irányult társadalmilag pozitív kezdeményezéseket az önkényuralmat követő kormányzatok is esetenként fellebbezhetetlen hatalmi szóval elfojtották. Lényeges államjogi és nemzetközi eseményeknek kellett lejátszódni, hogy az agrárfelsőoktatás bázisai nagyobb léptekkel fejlődhessenek. A szaktanintézetekről időszakunkban összegezhető leltár egészében az objektív szükségletekhez mérten rendkívül szegényes és aránytalan volt. így annak idején a közjogilag és nemzetközi jog szerint kettős, de többágú etnikai elemekre tagolt államközösség nemosztrák nemzeteinek igényei teljesítetlenek maradtak. A hivatalos szervek rendszerint a puszta indítványokat (bukovinai, szlovén, galíciai stb. területeken) érdemleges megfontolás nélkül holtvágányra juttatták. Szembeszökő megtorpanás különösen a csehországi tartományokban mutatkozott, ahol magas gazdasági-művelődési fejlettség alapján gondosan szerkesztett konkrét tanintézet-szervezési tervek születtek. A csehországi agrárfelsőoktatás helyzetének alakulásában az önálló államiság és a nemzeti függetlenség hiánya nyomós hátrányt jelentett. Egyebek között a prágai Egyetemen a német nyelven oktató állatorvosi tanszéket a bécsi és a pesti rokonintézetek (1778 Ül. 1787) után 1795-ben alapították; az első állatorvos professzor viszont cseh nyelven (Kasparek) csupán 1898-ban léphetett fel. Főleg Miloslav Vávra, részben M. Vyskot, valamint V. Dyk feltárásaiból kitűnik, hogy a csehországi tudományos és szakkörök a saját agrárfelsőoktatás megalapozásához az 1860-as évtizedben az első helyen főleg a magyaróvári tanintézet modelljét vették számításba. (76) A több rokonintézettől kért szakvéleményeket is M. Vávra ebben az értelemben rangsorolja. Ezektől kapott szervezeti tanrend minták között az élre a magyaróvárit helyezték, a hohenheimi és a decini elé, amint szó szerint írják: „posudky od VisSiho hospodáfského ústavu v Uherskych Starych Hradech (Mosonmagyaróvár), virtembefské akademie v Hohenheimu, hospodafske skoly v Deöine-Libverde." A bmoi intézetalapítási tervek 1863-tól való kidolgozásának terhe a kiváló Jan Helcelet vállaira kettősen, szaktanárként és a snem tagjaként is nehezedett. A bécsi Reichsrat morvaországi küldöttei szintén azon fáradoztak, hogy Brnoban nemcsak politikai, hanem szakmai okokból is Magyaróváréhoz hasonló („aby podobny ústav jako v Uherskych Starych Hradech byl zfizen v Brné") tanintézetet létesítsenek. Később a morva-sziléziai gazdasági egyesület hangsúlyozta, hogy a dualista államközösség egész területén mindössze „egyetlen agrárfőiskola (Magyaróvár)" van. Ennek kiemelésével a lajtintúli analóg alapítás, 01. a monarchia jogilag két alapvető alkotórésze viszonylatában való arányosítás igénye mellett érveltek. Ráadásul ezen túlmenően már a szorosabb osztrák és a csehországi területeken párhuzamos intézetek létrehozását is szem előtt tartották. Ez utóbbi nézetek azonban élesen nem mindig különültek el, mivel az ausztriai soknemzetiségű államiság hivatalosan egységet képezett. (77) 373