Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 2. szám - Vargyai Gyula: A budapesti osztrák követség jelentései az 1930-as évek magyar politikájáról / 289–304. o.

mányok vennék kezükbe. A magyar javaslatot — a követ szerint — az motiválta, hogy Rust német oktatásügyi miniszter valami hasonlót javasolt Budapesten, és a magyar kormány el akarta kerülni, hogy egyoldalú német relációba kerüljön ezen a területen. A magyar kormány Olaszországnak is felajánlotta ugyanezt, — hangoztatta a követjelentés. Rust német oktatásügyi miniszter látogatásáról különben olyan információt küldött a követség Bécsbe, hogy a német miniszter mást mondott a magyar külügyminisztériumban és egészen mást a sajtónak. Az osztrák diplomaták szerint Rust hivatalosan úgy nyilatkozott, hogy respektálni kell Ausztria függetlenségét, a sajtónak viszont kijelentette: nincs külön osztrák és német irodalom, majd eljő az idő, amikor az osztrák nép válaszol arra a kérdésre, hogy hová akar tartozni. 1934 októberében a Rómában tárgyaló magyar külügyminiszter kijelentette Ausztria római követének, hogy berlini tárgyalásai idején a német külügyminisztériumban kedvező magatartást tanúsítottak az osztrák kérdésben. Kánya elmondotta, hogy Hitlerrel folytatott tárgyalásain is felmerült a kérdés, de tőle nem kapott választ, mert Hitler félórás előadást tartott belpolitikájáról, ami őt — Kányát - eléggé untatta. Kánya különben Rómából jövet megállt Bécsben, és a tárgyalásról készített jegyzőkönyv szerint elmondotta az osztrákoknak, hogy véleménye szerint Hitler nem ura a helyzetnek, képtelen konzekvens döntésekre. Kánya biztos forrásokra hivatkozva állította, hogy hatalomra kerülése óta igen gyakran változtatta nézeteit az osztrák kérdésről. Egy héttel később az osztrák követ már Budapesten tudott beszélni a magyar külügyminiszterrel, aki az osztrák-német viszonyról olyan véleményt hangoztatott, hogy a közeledéshez még hosszabb idő kell. Kánya elmondta az osztrák követnek, hogy Berlinben meg van a jószándék, Papén is törekszik erre. Nyilvánvaló, hogy a magyar külügyminiszter — aki különben Göringet az osztrák követ előtt abnormálisnak mondotta — dezinformálta az osztrák diplomatát, amelynek motivációját az adta, hogy magyar részről megkísérelték az osztrák területeken letagadhatatlanul jelentkező náci felforgató tevékenység eredetét a hivatalos német külpolitika kereteiből kivenni. 1934 novemberében — amikor az osztrák kereskedelemügyi miniszter tartózkodott Budapesten — Gömbös nyilatkozott ismét a kérdésről. A miniszterelnök elmondotta, hogy Mussolinire igen rossz benyomást tett Hitler a velencei tárgyalások során. Gömbös különben konkretizálta azt a már korábban is megfogalmazott magyar véleményt, amely lehetségesnek tartotta az osztrák—német közeledést: Németország nyilatkozatban elismeri Ausztria függetlenségét. Gömbös ismét elővette korábbi érvét: ő bízik Papenben. Majd kijelentette azt is, hogy ő mindent meg fog tenni Ausztria és Németország kibéküléséért, s ehhez megkapta Mussolini hozzájárulását. A német diplomácia időnként „zavaró repüléseket" kezdeményezett: 1934 december elején a budapesti német ügyvivő eléggé célzott kérdéseket tett fel a magyar külügyminisztériumban - Létezik-e olyan egyezmény, amely egy olasz mozgósítás esetén arra kötelezi Magyarországot, hogy két hadosztályt vonjon össze a burgenlandi határon. A német diplomata az iránt is érdeklődött, hogyan ítélik meg magyar részről Ausztria és Olaszország Csehszlovákiának preferencvámokat kínáló ajánlatát. 9Q8